Joseph S. Nye Jr.:
The Powers to Lead
ISBN: 9780199754137
puha kötés, 248 oldal, 14X21 cm, angol nyelvű
2010 (első amerikai kiadás 2008)
olvasási élmény: 5/5 (kiváló: szinte kötelező olvasmány)
Az igazság olyan értékes, hogy néha hazugságokkal kell körbebástyázni – legalábbis Churchill szerint. Charles de Gaulle mindenkit félrevezetett Algéria függetlenné válásával kapcsolatos szándékait illetően, különben bele sem foghatott volna célja megvalósításába. Lyndon Johnson amerikai elnök a délieket átverve fogadtatta el a faji megkülönböztetést tiltó törvényt. JFK kubai rakétaválsággal kapcsolatos tárgyalási sikereinek egyik fő pillére volt a közvélemény dezinformálása. Franklin Roosevelt hamisan állította, hogy a németek megtámadtak egy amerikai rombolót, csakhogy a közvéleményt megnyerje a britek II. világháborúban való támogatásához.
De hazudhat-e egy vezető követőinek? Szentesíti-e a cél az eszközt? Felfüggeszthető-e egyáltalán az erkölcs, ha csak átmenetileg is? Ugyanolyan elbírálás alá esik-e minden hazugság vagy vannak jó hazugságok? Számít-e a szándék is vagy csak az eredmény? Csak egyetlen a Nye által igen megfontoltan és szisztematikusan körbejárt, vezetői viszonyokhoz köthető kérdéscsoportok közül. A vékony kötet (irodalomjegyzék és tárgymutató nélkül, tehát tisztán az olvasandó anyag csak 166 oldal!) meglepően jól összegzi és bírálja a vezetéselmélet tengernyi irodalmát, miközben mindent jól érthető, szemléletes, politikai és üzleti életből vett példákkal támaszt alá. Szinte érthetetlen, hogyan lehet mindezt ennyire röviden, de mégis könnyen olvasható formában, sőt érdekesen előadni.
Joseph Nye a Harvard professzora, korábban a Harvard University's John F. Kennedy School of Government dékánja. Egyes listák az USA 10 legbefolyásosabb oktatói közé sorolják. Elméleti munkásságának két legjelentősebb része a nemzetközi kapcsolatok területén kidolgozott elmélet az aszimmetrikus és komplex interdependenciáról és a soft power és hard power (magyarul leginkább: puha és kemény ösztönzők) viszonyáról, alkalmazásáról. Neki tulajdonítják a soft power kifejezés megalkotását. A könyv írásakor 70 éves tudós intelligenciájához nem fér kétség: szikár, tömör, letisztult és kétségkívül értékes anyagot adott ki a kezei közül.
A puha (pl meggyőzésen alapuló) és kemény (pl kényszeren alapuló) ösztönzők mentén fűzött gondolatmenet többek között: definiálja a vezetés és a vezető fogalmát; kitér arra, hogy vezetőnek születni kell vagy a vezető kinevelődik; elemzi a vezető és a követői (alárendeltjei) komplex viszonyát; magyarázza Machiavelli állítását, miszerint egy vezetőt inkább féljenek, mint szeressenek; értelmezi az előző kettő helyes kombinációjaként létrejövő smart power tartalmát; összehasonlítja a vezetői típusokat, mint pl a karizmatikus VS átformáló és cselekvő vezető, bírálva a típusok megalkotását és alkalmazását; érzelmi intelligenciáról, vízióról, kommunikációról, szervezési készségről, machiavelliánus politikusi képességekről, kontextuális megértésről és a szerencse szerepéről beszél. Nye végig határozott, de nem kategorikus. Talán a vezetéselméletben kevés az abszolút fix pont és örök igazság.
Az írás megérdemli, hogy komoly tankönyvek alapanyagául szolgáljon. Így lesz meggyőző műből száraz és a tanulók által utált, meg nem értett lista-halmaz (sorolja fel a puha ösztönzők három altípusát Nye alapján!) . Ezért kell inkább eredetiben olvasni. Aztán néha újraolvasni, hiszen bármilyen rendszer vagy kormány idején segít az aktuálpolitika értelmezésében és a véleményalkotásban. Ugyanígy hétköznapi, munkahelyi-magánéleti viszonyainkban.
A kötet gyengesége az egyszerű, de még csak nem is elegáns borító és a puha fedelű kiadás apró betűmérete.
Nye idén The Future of Power című új könyvvel jelentkezett, ami a XXI. század világpolitikájának ösztönzőit vizsgálja. Eredetileg azt akartam megvenni és csak félrenyúlás eredménye a The Powers to Lead beszerzése. Szerencsés félrenyúlás volt, be kell látnom.