Rejtő-Korcsmáros:
A láthatatlan légió
ISBN: 978-963-9833-47-0
kemény kötés, 80 oldal, 20X29 cm
2012
olvasási élmény: 5/5 (kiváló: szinte kötelező olvasmány)
"Láthatja. Éppen szomjan halunk"
Nem mondom, volt egy kis szünet itt a Könyvdarálón. Na nem végzetes, csak sima szünet, a szó igazi, matematikai egyszerűségű értelmében. Okát is találhatok, ha akarok. Költözködtem. Persze nem maga a bútormozgatás vesz el sok időt-energiát. A lakásból kertes házba ugrás valahogy életmódváltást is jelent és a lakókörnyezet alakítása igazából új, soha-véget-nem-érő hobbival szolgál. Hirtelen sok dolog lett, amit szívesebben csinálok, minthogy a fotelba üljek és olvasgassak. Eszembe is jutott, hogyha az országban mindenki házba költözne, mennyivel csökkenne az olvasási kedv átlagosan. Érdekes, hogy az alapvető életvitelünk mennyire befolyásol olyan dolgokat is, amire nem is gondolnánk.
A szünet azért nem szigorú szünet volt, olvasgattam ezt-azt (csak kisebb intenzitással, mint előtte), belevágtam párhuzamosan több könyvbe is, amelyek várhatóan a következő hetekben finiselnek. És azt hiszem, valamiféle egyensúly is helyre fog állni ezen a téren. Vagyis a Könyvdaráló él, csak fél éves téli álmot aludt.
Az elkezdett könyvek mellett a könnyebb irány, a képregények vonala egyáltalán nem pihent ebben a félévben sem. A tavaly év végén megjelent Rejtő-regény feldolgozás (pontosabban: Rejtő-regény feldolgozás átdolgozása) annyira meghozta a kedvem, hogy kapásból újra végigolvastam a korábbi köteteket is (ez volt a hetedik füzet, egyébként).
Nem hiszem, hogy sok bemutatást kéne írnom a kiadványhoz. Aki kicsit is figyeli a sorozatot, annak már rég megvan, ismeri, dicsőíti. A Rejtő-regényeket a '60-as években képregénnyé formáló Korcsmáros Pál hihetetlen jó rajzait színezték, bővítették, átdolgozták és a Füles-ből ismert sorozatot kemény kötésbe csomagolták. Képzeljünk el minden jót, amit egy ilyen kötetről el lehet mondani. Na le sem írom, mert mind igaz. Felesleges lenne itt szaporítani a szót. Csak két megjegyzés: 1) A karakterek annyira jók, hogy olyan, mintha a képregény alapján írták volna meg a regényt. (Bár azt hiszem, ez utóbbi nem saját gondolatom, mintha már olvastam volna máshol, csak nem emlékszem, hol.) Kíváncsi lennék, mit szólna hozzá Rejtő. 2) Gyerekként olvasva (kb 25 éve) pont a Láthatatlan légió volt az a Rejtő-darab, amit borzasztó unalmasnak találtam. Ez itt most fel sem merült.
Aggodalmam egyedül amiatt van, mert a sorozat kötetei jól láthatóan egyre nagyobb időközökkel jelennek meg. Hogy ennek financiális oka van vagy valami tök más, nem tudom. Mindenesetre nem jó jel.
