Aldous Huxley :
Szép új világ
ISBN 963 211 526 0
puha kötés, 213 oldal, 12X20 cm
1982 (első, eredeti angol nyelvű kiadás: 1932)
olvasási élmény: 4/5 (jó könyv, ha minden ilyen lenne, nem lenne semmi gondunk)
Nehéz könyvdarálót írni, ha klasszikusról van szó. Egyrészt ha az ember megköpködi, akkor az írást megköpködik. Reflex: védjük az alapokat, amit belénk plántáltak. Ez adja az identitásunkat. Úgy hisszük. Nem is mondom tovább, messzire vezet.
Másrészt. Nehéz bármit írni, amit már nem írtak le korábban. Lehetetlen. Talán nem is elvárás. Különösen, hogy ez csak egy olvasónapló.
A Szép új világ klasszikus, amennyire csak klasszikusnak lehet lenni. Gimi elején olvastam először, nemrég pedig eszembe jutott, hogy jó lenne, érdemes lenne újra. Ahogy a halvány emlék alapján megítélhető (a gyereknevelésről alkotott, elrettentőnek szánt nézetek jöttek elő bennem, persze megvilágosodásként, mint pozitív módszer, na de mindjárt kifejtem általánosabban). És tessék, ugyanaz a régi kiadás, ugyanabból a könyvtárból kivéve. Talán ugyanaz a példány.
Újra hangsúlyozom, eszem ágában sincs leírni, amit már annyian leírtak. Minden elismerésem a 80 év után is átütő műnek. Huxley zseni. Hiába mondtam másról is; másokról, sokszor. Zseni van többi is, nem vesz el az érdemből, hogy többekre mondjuk. Csak néhány egyszerű megjegyzés jön, nem pedig teljes elemzés. Hogy is merném.
1) ’32-ben nem volt még genetika. Pavlov, na az volt (1936-ban halt meg, egyébként). Kondícionálás a kulcsszó, ha emberek tervezéséről beszélünk. Ma már tudjuk, hogy amiről Huxley fantáziál, az valóság lehet, sokkal jobban, mint ahogy gondolja. Máshogy, de ez mindegy. Az ember mérnökölése valódi lehetőség, nem sci-fi (ja és akkor miért is ostorozzuk a kreácionistákat?). Csodálatos, hogy a regény ilyen szemszögből nézve frissebb, mint megjelenése idején.
2) A vadember-szál gyenge. Elnézést mindenkitől, de egyszerűen olyan, mintha Defoe-t vagy Swiftet olvasnék (mindegyik kb 1700 körül született). Csodálatos, hogy a fenti értelemben vett friss regény ennyire romantikusan régiség lehet.
3) És ma, 2015-ben úgy érzem, személyes érzés, nem kell osztani, nem kell helyeselni, megérteni, elfogadni sem, hogy az anti-utópia mintha nem is lenne anti. Mintha érthető lenne a kifigurázott rendszer, mintha a mát mutatná, de legalábbis az irányt. Hozhatnám az aktuálpolitikát, de nem erre gondolok. Sokkal rosszabb. Kettőt hátralépve. Itt vagyunk, lassan megérkezünk. Szép új világ vadember-mese nélkül. És a legrosszabb, hogy nem érzem, hogy ez szörnyű. Én, a legindividualistább mind között. Pont, mikor az ásatásokon 1000 év múlva megtalálnak egy regényt és éppen a fordítottját hozzák ki belőle, mint a megírásakor. Mint a biblia.
A kedvencemet nem akarom pontba szedni. A legapróságabb és mégis többet érdemel, mint egy négyes és félzárójel. Ötvennegyedik oldal. Nem tudom, valaha-valaki megjegyezte-e már ezt. Gondolom, nem én vagyok az első. Mondom, semmiség, és mégis nekem jó volt olvasni. Olyan rádöbbenő. Naszóval.
„Milyen rémes szín ez a khaki”
Mondja ezt egy viszonylag felsőbb kasztba sorolt nő, amint meglát egy alsóbb kasztba soroltat, annak tipikus, kasztra jellemző khaki színű ruhájában. Komikum vagy mi. Az akar lenni.
De nem így működik ma minden? A budai ember, aki lenézi a pesten lakót? A budapesti, aki lenézi a vidékit? A kelet-magyarországit? Az értlemiségi, aki a szerelőt? És fordítva. A cigányt? A hajléktalant? A szegényt? A négereket (fekete, bocs, vagy itthon ez csak vicc és nem is probléma)? Aki tévésorozatot néz? Akinek nincs gyereke? Vagy túl sok van? Aki alkoholista és érdemtelen? Ja, te tescoban vásárolsz, na én oda be nem mennék, mert én az Auchanban! Képregényt olvasol? Egyáltalán, milyen alacsonyan szántasz kulturálisan? Kihal a magyar, nem érted, ők lesznek többen! Te befizeted az adót, de hülye vagy! Te nem fizeted be az adót, miattad áll így ez az ország! Nem jársz templomba? Templomba jársz? Fideszre szavaztál? Nem voltál szavazni? Egyáltalán, nem vagy PONT OLYAN, mint én?
Szó sincs itt politikai korrektségről. Butaság, az van. Dömpingszerűen. Meg kondicionált emberek mindenütt.
És így működünk. A megvetett, antiutópiának gondolt szép új világ kasztrendszere működik, itt van, éljük, 100 % mi vagyunk. Csak nem olyan látványosan. Mert az élet nem egy regény. Legalábbis nem olyan átlátható. Ezért kell olvasni, mert egyébként eszembe sem jutna.
