Joseph Vogl :
A kapitalizmus kísértete
ISBN 978 963 279 793 9
puha kötés, 272 oldal, 12X20 cm
2013 (első, eredeti német nyelvű kiadás: 2010)
olvasási élmény: 2/5 (közepes, de ennyi időt biztosan nem kellett volna rááldozni)
Valahol jót olvastam erről a könyvről, azért vettem meg, azért álltam neki. Ígéreteset.
Eleve a tálalás megnyerő. A sorozat neve „szokatlan szempontok”. A cím okosnak tűnő, játékos és nem-szokványos gondolatot sugalló. A hátsó borító ajánlójában pedig: „Szembesülnünk kell azzal a kényes körülménnyel, hogy az elmúlt háromszáz év közgazdasági tudása maga teremtette meg azokat a gazdasági tényeket, amelyeket megmagyarázni hivatott.” Mindezek mellé Vogl a berlini Humboldt egyetem professzora. Olyan nagyon nem lehet ezzel mellényúlni, ugye?
És tényleg, ha most valaki nekimegy az internetnek, csupa méltató szót talál a könyvről. Igazából ez az egyetlen ok, ami miatt az értékelésben fent 2/5 szerepel és nem 1/5. Mert azt valahogy sehol nem írják, hogy kinek is szól ez a kötet. És így lehet, másképpen nem, hogy elolvastam, mitöbb végigolvastam és csak szenvedtem vele. Nyugodtan mondhatjuk, hogy bennem van a hiba.
Joseph Vogl tényleg professzor a Humboldt-on. A német irodalom és médiatudományok professzora. Így persze külsősként áll a közgazdaságtanhoz és annak történetéhez. Talán emiatt az olyanoknak, mint én, merő unalom minden oldal. Komolyan, egy darab megjegyzendő vagy újszerű gondolatot, annyit sem sikerült felfedeznem.
Alapos? Az. Nem azt mondtam, hogy fércmű, sőt. Átgondolt/túlgondolt. A körülményes, szerintem szükségtelenül túltudományosított mondatkötegek átrágása közben alaposan elfárad az ember. Olyan az egész, mintha valaki disszertációt írna a 30 éves háborúból.
Vogl próbál logikusan haladni, de igazából ide-oda kap, hogy a teljesség érzetét keltse. A capital-asset-pricing-model, a logaritmikus normál eloszlások emlegetése és a Black-Scholes differenciálegyenlet bemásolása jó példa erre: Nem vezet sehova, nem jön semmiből, de hát a kézirat újraolvasásakor hiányzott valami matematikás-képletes téma, úgyhogy feltúrta, isemrős professzorokkal egyeztette, talán értette és belegyömöszölte valamelyik fejezetbe. Hogy ennek mi értelme, azt nem tudom.
Leírom mégegyszer: A könyvet mindenhol agyondicsérik. Biztos van, akinek bejön. De a Könyvdaráló blogot eleve az a felismerés hozta létre, hogyha a negatív kritikák is felkerülnének egy-egy könyvről, akkor lehet, sok időt/energiát megspórolnánk (én biztosan), elvesztett örömet megtartanánk. Örök igazság, hogy a csalódásoknál legtöbbször nem a könyv rossz, csak nem annak szól, aki a kezébe veszi.
El tudom képzelni, hogy A kapitalizmus kísértete egy nyitott gondolkodású, egyéb tudományterületek iránt érdeklődő történelemtanárnak érdekes. Gondolom ezt a stílust várja el. Azt is el tudom képzelni, ahogy az ilyen-olyan egyetemen/főiskolán kötelező/javasolt olvasmánnyá teszik. Feltételezhetően szivatásból, bár ha az öreg prof-nak tényleg tetszik (mert micsoda csodálatos, színvonalas összefoglaló mű ), az az igazi szívás. Szóval ez egy ilyen könyv. Aki szellemi kalandra vágyik, annak azt javaslom, mást olvasson, tökmindegy, mit írnak a kritikák úgy általában.
