Philip K. Dick :
Várjuk a tavalyi évet
ISBN 978 963 711 894 4
puha kötés, 204 oldal, 15X21 cm
2007 (első, eredeti angol nyelvű kiadás: 1963)
olvasási élmény: 4/5 (jó könyv, ha minden ilyen lenne, nem lenne semmi gondunk)
Igazi, letehetetlen és gördülékeny, sziporkázó PKD sci-fi. Az egyik legjobb, amit olvastam. 2055-ben járunk. Az emberiség csillagközi háborúba keveredett. A bolygó mindenható kvázi-diktátora az ENSZ-főtitkár, aki nem mellesleg igen rossz állapotban van. Ha nem lenne mellette a profi orvos-csapat, naponta kétszer is meghalna. Dr. Sweetscent (micsoda név!) az élethez az átlagosnál intelligensebben álló műszervsebész, akinek fő feladata (lenne) a főtitkár egészségének megőrzése, pontosabban az egyre elkerülhetetlenebbnek tűnő halálának megakadályozása. Csakhát van egy rakat saját problémája, ami leszívja az energiáját.
Sweetscent egy újonnan kifejlesztett tabletta segítségével a jövőbe utazgat, illetve a lehetséges jövőkbe. Rájön, hogy a nagy háborúban rossz oldalt választottak, de még nem késő váltani, sőt rájön arra is, hogy a főtitkár is tudatában van ennek. A doktor nekilát hát, hogy győzelem felé terelje az emberiséget.
Látszólag erről szól a könyv. Nem nagy ügy, gondolnánk. De van egy másik szál is, ami az előbbinél sokkal fontosabb. Sweetscent házasságának széthullása és az ebből adódó mindenféle emberi kérdések. Sweetscent alapvetően nem rossz ember. Olyan, mint szinte mindenki. Tudja, hogy nem jó neki, ha Kathy mellett marad, de fél, mi lesz, ha magára hagyja a nőt. Felelősséget érez. Bármelyik alternatív jövőbe kalandozik, a probléma mindig ugyanaz. Nincs olyan verzió, amiből jól jöhet ki. Tényleg próbálkozik, de úgy tűnik, sokkal könnyebb az emberiséget megmenteni, mint saját és Kathy életét. Mert ez utóbbit lehetetlen.
A könyv ennek megfelelően tele van emberpróbáló gondolatokkal. Nem idézem őket, tessék elolvasni és eldönteni, mennyire igazak. Csak abba a tévedésbe ne essen senki, hogy a kötet végére került párbeszéd adja meg a konklúziót. Elvégre ez egy időutazós regény, a cselekménysorrend természetes módon felcserélhető, legalábbis nem feltétlenül lineáris. Inkább minden bölcsesség egyszerre lehet igaz, bárhol is fordul elő a könyvben. És ez a valóság is. Nincs végső okosság, csak aktuális, amit adott pillanatban mi végsőnek hiszünk.
Eszembe jutott egy másik érdekesség is, az ENSZ-főtitkár vs Orbán Viktor párhuzam (nem, nem a diktátorság miatt, ennyire nem vagyok fárasztó). De ez nem ebbe a blogba való, majd talán máshol kifejtem, egyébként is egy ideje tele van minden ilyen okoskodással.
2055. A dátum közelebb van hozzánk, mint a regény írásának időpontja. És persze ismerjük PKD-t, a történet nemhogy elavult lenne, hanem egyre aktuálisabb. Gyanús, tényleg gyanús, hogy neki is volt időutazós tablettája. Vagy egyszerűen soha nem változik semmi, az ember ugyanaz, csak a technika más.
