Elsőre se eleje-se vége történetnek tűnik. Mr. Jimmon alaposan telepakolt kocsijába (pedig csak a legszükségesebbeket hozta – tényleg) felesége és három gyereke éppen csak befér. Kilőnek Los Angelesből, minden perc számít. Az utak tele vannak, mindenki más is menekül, nem csak ők. Hogy mi elől, az nem érdekes. Menekülnek, mert menekülni kell. Az autóban aztán sorra jönnek a családi nyaralásokról mindenki számára ismert problémák: álljunk meg a benzinkútnál, de csak ha tiszta a mosdó; nem hoztuk el ezt meg azt; nem zártuk el a vízcsapot; nem jó sávot választottunk és a többiek gyorsabban haladnak; tekerjünk más rádióra; ismét meg kell állni, most a legkisebb gyerek miatt; stb. Csakhogy ezúttal nem nyaralásra indul a család, hanem az életéért fut. Láthatóan egyedül Mr. Jimmon érti ezt, s a néhány oldalas történet végére annyira felhúzza magát saját családja hülyeségén, hogy lánya kivételével mindenkit otthagy egy benzinkútnál. Ez a vége. Nézek, hogy ennyi? Aztán észreveszem, hogy mi a novella címe: Lót.

 

Az Arión kiadó A sci-fi klasszikusai sorozatának harmadik kötete (úgy tűnik, évente jelenik meg egy-egy, remélhetőleg ez így marad a jövőben is, úgy értem legalább)  hozza azt, amit az előző részektől megszoktunk. Sci-fi antológia nagy és kevésbé nagy nevekkel, több kontinensről válogatva a XX. század egészéből.

 

Tizennyolc novella kapott helyet a kötetben, többségük (8 db) az ötvenes évekből, a legkorábbi  ’39-es, a legutóbbi ’83-as. A.E. Vogt, Damon Knight, Arthur C. Clarke, Brian W. Aldiss, hogy csak a legismertebbeket soroljam föl. Van egy P.K.Dick sztori is, amin elcsodálkozom, mert azt hittem már tényleg minden Dick megjelent magyarul, de nem, a kötet címét adó A seholsincs bolygó eddig kimaradt. P.K. Dick írásainak lassan külön könyvtárszoba kell.

 

A sci-fi különösen alkalmas arra, hogy értékes irodalom alapja legyen, s ez minden e kötetbe válogatott történetre igaz, kivétel nélkül. Komoly, rövidségükhöz képest mély írások egytől egyig, egyszerre érdekesek és elragadóak. A felépítésbeli hasonlóság (az utolsó bekezdésekben nagy fordulat, ami újraértelmezi az előtte elmondottakat) kellemes ritmust ad az olvasásnak.

 

Van itt minden, ami egy sci-fi sztorihoz kell: világteremtés, titokzatos település a Marson, meghibásodó űrrepülő, gyorsabban pörgő személyes idő, emberi rezervátum, telepata kisfiú, megszálló idegenek, kozmikus háború, elszabaduló számítógép, föld alatti civilizáció. Tipikus elemek, a történetek mégsem fordulnak gagyiba és egy pillanatra sem könnyedek.

 

A kötetet olvasva látszik, hogy nagy gonddal, de legalábbis lelkesedéssel válogatta össze valaki. A fordítás általában elég jó, csak néhol húztam a számat, ami nagy szó. Még jobb lett volna, ha nem találok elírásokat és betűhibákat, de az egyéb, előbb említett erények feledtették ezt.

 

A könyv elolvasása után néhány szerzőnek utánanéztem, kik is ők. Kiderült, hogy a Lót-nak folytatása is van, Lót lánya címmel. Gondolom, benne lesz a jövő évi kiadványban.