könyvdaráló

Kopátsy Sándor valahogy mindig akkor publikál, amikor Matolcsy György a hatalom közelében van. Erről az összefüggésről ennél többet nem is tudok, csak látványos a ’98-as Nyugat felé, a 2000-ben megjelent T.E.T.T. valamint az elmúlt hetekben kiadott Új közgazdaságtan és ez a könyv, Az emberi faj története. Ez utóbbihoz egyébként Matolcsy rövid előszót is írt, vagy inkább hívjuk méltatásnak, köszöntésnek, amiben egy pillanatig sem rejti véka alá Kopátsy felé érzett csodálatát:

 

 

Hogy igaz-e vagy sem, mindenki döntse el maga, mindenesetre a tömény édesség sokakban visszatetszést kelthet. Én biztos nem engedtem volna a könyvemet ezzel indítani, mégha hízelgő, sőt talán megható is, hogy ilyet mondanak az emberről. Különösen, ha életem fő művének tartom az adott írást, mint ahogy Kopátsy teszi. Persze ismerjük Matolcsyt, szeret nagy ívekben fogalmazni. Ennyi idősen már nem fog róla leszokni, el kell fogadni ilyennek.

 

Az emberi faj története. Nem apróság. Különösen, hogy 118 oldalon van kifejtve. Nagybetűvel. Talán egy-két kevésbé lényeges rész kimaradt? Hát igen. Gyorsan kiderül, hogy a címet pontosan kell érteni. Nem az emberiség történetéről, hanem az emberi faj történetéről van szó. Az meg tényleg nem sok. Kialakult, éldegélt, majd (mostanában) civilizációt alakított. Előbb-utóbb kipusztul, de az a jövő, arról itt most nem értekezünk.

 

Kopátsy három korszakot különböztet meg a faj történetében. A leghosszabb a vadászó-gyűjtögető életmód (ami elnevezése ellenére szinte kizárólag gyűjtögető volt, mint leírja). A paradicsomi kor, legalábbis így maradt meg az emlékezetben. Aztán szolgálatunkba hajtottuk a természetet (kezdve az állattartással – ami természetesen szintén nem úgy volt, ahogyan azt legtöbben képzelik) és elindult a termelés. Ez az osztálytársadalmak kora, mert a termelés és az emberi viselkedés miatt szükségszerű az osztálytársadalom kialakulása. Emberi viselkedés? Mit értünk ezalatt? Azt, hogy az ember hajlamos a túlszaporodásra, vagyis hogy úgy sokasodjon, hogy az nincs összhangban a környezettel. Kopátsy szerint az osztálytársadalom definíció szerint meggátolja a túlszaporodást. Enélkül már rég kihalt volna az emberiség, mert a túlszaporodás pusztulást jelent.

 

A harmadik korszak kapujához most érkeztünk el, illetve az emberiség kb 1/6 része. Bizonyos kondíciók elérésével ugyanis megszűnik a túlszaporodás. A társadalom fenntartja önmagát vagy mérete enyhén csökken. Megszűnik az osztálytársadalom, hiszen nincs már indoka. Minőségi változás előtt állunk, illetve részesei vagyunk.

 

Kopátsy szerint tehát a legfontosabb tényező, hogy az ember alapvetően túlszaporodásra hajlamos faj. Volt eddig. Ahogy mondja, az elmúlt millió évek csak felkészülés volt arra, ami most következik. Az emberiség kiteljesedhet.

 

Szép parabola. A helyzet az, hogy nehéz lenne nem igazat adni a könyv állításainak. Kopátsy fején találja a szöget, mint annyiszor máskor is. Kettőt hátrébb lép, mond valami megbotránkoztatót, de igazat. A nagy alapösszefüggésekre figyel és azokat próbálja felvázolni. Nem állít bonyolultat, nehezen érthetőt, csak nehezen elfogadhatót. Számos kritikusa van emiatt, én becsülöm érte. A könyv mégsem jó.

 

Mert egy könyvhöz nem elég egy gondolat vagy következtetés. Nem elég kettő sem vagy akár öt. Vagy száz. Egy könyvhöz az kell, hogy a gondolat könyv-jellegű formát öltsön, vagyis meg legyen írva. Nem akarok olyanokkal jönni, hogy legyen eleje-közepe-vége. Sokszor az sem kell (bár ennél a stílusnál nem árt), csak ennyi, amit az előbb mondtam: meg legyen írva.

 

Az emberi faj története olyan, mintha csak jegyzetek lennének összemásolva, hirtelen teleírt cetlik egymásra ragasztva. Valami 10X előjön benne, mindenféle rendszer vagy indok nélkül. A fejezetek esetlegesek, néhol csak 10 sorosak. Nem a tördelésről beszélek, hanem a gondolatok szerkesztettségéről pontosabban szerkesztetlenségéről. Néha egyenesen fájdalmas olvasni, még akkor is, amikor a tartalom tetszik. Érthetetlen, Kopátsy miért nem vesz maga mellé valakit, aki szerkeszti és megírja az általa felvázolt tartalmat. Attól még az ő gondolatai lennének. Érthetetlen, miért nem szól neki valaki, ha már ő maga nem veszi ezt észre. Nem mer senki?

 

Nem tűnik eleminek, de mégis jól jellemzi a kiadványt, hogy a tartalomjegyzék praktikus használatra alkalmatlan módon a 13. oldalon van, a Matolcsy-ajánlás és két Kopátsy előszó után. Azt a benyomást kelti, mintha véletlenül, a tervezés hiánya miatt került volna oda.

 

Kopátsy nem marxista, de rendre marxista terminológiát használ. Meg lehet szokni, meg kell szokni, mint Matolcsy íveit. Meg lehet szokni a gondolkodását is, sőt érdemes eltanulni. Igaz, mai tudós nem engedhetné meg magának, hogy konkrétumok, tárgyi érvek, példák, statisztikák, kutatások, elemzések nélkül állítson bármit is. Még ezt is elnéznénk, legföljebb Kopátsyt nem tudósnak, hanem gondolkodónak könyveljük el. De szerkesztetlen, megíratlan könyvet kiadni…. Nem mondom, hogy értelmetlen, de övön aluli. És (bántó-nem bántó, ki kell mondani) igénytelen.