könyvdaráló

Az Appalachian Trail az Egyesült Államok egyik leghosszabb gyalogtúra-ösvénye, kb 3500 km. Olyasmi, mint itthon (kicsiben) a kéktúra.  Mítoszok kapcsolódnak hozzá, valóságos zarándokútnak mondják. A megszelídítetlen vadon. Aki végigcsinálja, az minimum, hogy beírja az önéletrajzába. Vagy könyvet ír róla, mint Bill Bryson. Na, nem mintha Bryson legyalogolta volna!

 

De legalább megpróbálta. Erről szól a könyv, egyes szám első személyben, sok öniróniával és megfelelő mennyiségű lazasággal előadva. A köpcös, túratapasztalattal szinte egyáltalán nem rendelkező Bill Bryson régi, a nap nagy részében igen idegesítő, de legalább még köpcösebb és elpuhultabb (dohányzó és állandóan sütit zabáló) ismerősével, Stephen Katz-cal indul neki élete gyalogtúrájának. Azt gondolja, a gondos felkészülés azt jelenti, hogy mindent (de tényleg mindent) megvásárol a helyi túraboltban és elolvas vagy tucatnyi, az ösvényről szóló könyvet. Szépen kiszámolja, naponta hány mérföldet kell gyalogolni – csak hogy az első napok után rájöjjön, hogy a felét sem bírja szusszal. Katz még annyira sem (pedig terhén könnyítendő az első komolyabb emelkedőnél kiszór minden fölöslegeset a hátizsákból, köztük az ivóvizet és a következő 5 nap vacsoráját), úgyhogy emberünknek mindig be kell várni a hegytetőn vagy éppen meg kell keresnie, ha az letévedt az útról (általában a legveszélyesebb részeken). A két alak úgy vándorol át az USA egyik legnagyobb őserdőjén, mintha valami sivatagban menetelnének s minden kisvárost és büfét valóságos oázisként élnek meg.

 

A könyv szórakoztat és kikapcsol. Bryson minden nyűgjénél magunkra ismerünk, vagy ha éppen kisportolt túraemberek vagyunk, akkor a szomszédunkra, aki egész hétvégén csak tévét néz és sört iszik.

 

Gyorsan pörögnek az oldalak, miközben nem csak azt tudjuk meg, hogy milyen érzés napokig (hetekig) sátorozni a civilizációtól valószínűtlenül távol, hanem Bryson alapos elméleti felkészülésének hála betekintést nyerünk az Appalachian Trail történetébe, a környező erdők élővilágába, az ide kötődő emberek életébe. Olvashatunk többek között a Centralia nevű lakhatatlanná vált faluról, ami alatt egy baleset következtében meggyulladt a föld mélyén lévő szénkészlet és vagy 50 éve ég, a felszínen pokol-közeli állapotokat produkálva. Azt mondják, még 1000 évig nem alszik ki. Többféle módszert is tanulhatunk arra az esetre, ha medvével találkozunk a rengeteg mélyén. Bryson szerint a leghasználhatóbb: forduljunk meg és fussunk teljes erőből, ezzel legalább aktívan töltjük életünk utolsó 7 másodpercét.

 

Bryson karikatúrát csinál minden túrázóból, aki szembe jön vagy lehagyja (olyan nincs, hogy ő ér utol valakit), gyaloglótársából, önmagából és az egész túrából is. Nehéz nem élvezni a leírását.

 

Néhány éve felvetődött, hogy a könyvből mozifilm készül Robert Redford főszereplésével. Meglátjuk, lesz-e belőle valami. Bryson legutóbbi könyve egy évvel ezelőtt jelent meg „Otthon: a hétköznapi élet rövid története” címmel (At Home: A Short History of Private Life), amiben a minket körülvevő, mindennapi dolgok meglepően színes történelmét tárja fel.