könyvdaráló

A HVG kiadó legtöbb könyvének nagy hibája a dizájn, a 13 rejtély sem kivétel ez alól. A modernnek gondolt és feltételezhetően költségkímélő kötés leginkább azt a hatást éri el, hogy az embernek nincs sok kedve a kezébe venni a könyvet, mert az a benyomása, hogy ez valami olcsó, egyszerű, könnyű, bóvli – amit a strandon szoktak olvasni az emberek vagy a falusi piacon árulnak nejlonra kipakolva. Persze erről szó sincs.

 

Az egyébként is egyszerű amerikai borítót még érdektelenebbé teszi a piros háromszög kékre cserélése, ráadásul itthon a grafikáról a legtöbbünknek a „kiváló áruk fóruma” jut eszébe illetve valami oknál fogva annak ellenpontja, Déri János régi-régi műsorblokkja, ami ugye még rosszabb. A cím egyenesen kétségbeejtő, miközben a nem sokkban különböző eredeti angol (13 Things That Don't Make Sense: The Most Baffling Scientific Mysteries of Our Time) vagy német (Das Licht war früher auch mal schneller: 13 ungelöste Rätsel der Wissenschaft) legalább valami egyediséget kölcsönöz a könyvnek.

 

Mindezek ellenére a HVG Kiadó láthatóan megél és ontja magából a köteteket. Be kell vallanom, én is hirtelen felindulásból, a könyvesboltban szinte vaktában felkapva vettem meg, miközben a fentiek alapján ilyet senki nem tenne, én pedig különösen nem. Vásárláskor nyilván működik valami más logika is.

 

Michael Brooks tudományos ismeretterjesztő írása az emberi tudás határterületeire kalauzol minket. Olyan eseteket vizsgál, amire a mai tudósok nem képesek magyarázatot adni. A megjósolt pályákról eltérően mozgó űrszondáktól kezdve a hidegfúzión és az élő szervezetek pusztulásának megkérdőjelezett szükségszerűségén át egészen a homeopátia működéséig ível a könyv, szándékosan különböző tudományterületekről válogatva. Felveti a kérdést és leírja a kutatások jelenlegi állapotát. Végső választ a vizsgált dolgok természetéből és a koncepcióból következően természetesen nem ad s olvasás közben hiába érzi úgy az ember, hogy a pro-kontra felsorolások mellett a szerző felfedi az igazságot, a fejezetek végére általában kiegyensúlyozott bizonytalanság állapotába kerülünk.

 

A könyv végén található rövid életrajz szerint Brooks „kvantumfizikából szerzett PhD fokozatot”. Nem véletlen tehát, hogy a könyv csillagászattal/kvantumelmélettel/gravitációs elmélettel foglalkozó első fejezetei alaposabbak és érthetőbbek. Ahogy távolodunk a témától, annál kuszább a leírás, annál felületesebb a bemutatás. Az óriásvírusról vagy a szabad akarat létezéséről szóló rész például egészen zavaros, mintha különösebb kutatás nélkül csak összeollózták volna. Ennek ellenére a könyv érdekes és olvasható, csak annyit állítok, hogy egyes fejezetekből többet ki lehetett volna hozni vagy szűkebb területre fókuszálva profibb mű születhetett volna.

 

A magyar szöveg minőségével megint elégedetlen vagyok, de hát mikor nem… Néha elgondolkozom, hogy elvárható-e egyáltalán, hogy a fordítás (ha nem is hibátlan, de) gördülékeny legyen. A tapasztalat szerint nem. Pedig csak annyit kérnék, hogy ne legyen érezhető az eredeti nyelv logikája, de úgy látszik, ez túl sok.

 

Kérdés, hogy 25 év múlva kézbe véve a könyvet, hogy fogjuk látni: a 13 rejtélyből hányra született tudományos megoldás, hány lesz igazoltan tudománytalan humbug és hány marad továbbra is rejtély. Persze az igazi kérdés mégiscsak az, hogy melyikünknek lesz alkalma 25 év múlva elvégezni ezt az értékelést. Aki ilyen szerencsés, tegye majd meg.