Robert Caprio:
Are We There Yet?
ISBN: 978-0-7434-9041-2
puha kötés, 228 oldal, 14X21 cm, angol nyelvű
2005
olvasási élmény: 2/5 (közepes, de ennyi időt biztosan nem kellett volna rááldozni)
Most a héten történt: A veteránok veteránjának számító Jerry „The King" Lawler a hotelből kifordulva rossz irányba indult el az autópályán (nem forgalommal szemben, hanem a jó sávban, csak távolodva a céljától) és 3 óra vezetés után vette észre, hogy nem oda érkezett, ahová szeretett volna. Lehet valaki ilyen hülye? Lehet, hogy az a valaki már 40 éve utazik városról városra és így elbambul? Vagy éppen azért?
Jerry Lawler bénázása tényleg friss és így persze nem lehet benne ebben a (2005-ös) könyvben, de számtalan másik hasonló igen. A fenti „kalandra" elsőre rávágjuk: „És kit érdekel?" Vagy ha valakit mégis, akkor sem tűnik túl nagy sztorinak. És épp ez a baj a könyvvel.
De előbb az előnyök.
WWE atlétának lenni nem csak heti két tévéműsort jelent, hanem ezen kívül 2-3 nem közvetített fellépés munkáját is. Igazából ez egy utazó cirkusz, ahol szinte csak karácsonyra mehet haza az ember, ahol hónapokig csak telefonon tarthatja a kapcsolatot a családjával. Minden este más város, minden reggel új szálloda, minden délben új étterem. Életvitelszerűen. És mi van, ha késik vagy kimarad a repülő, nem lett lefoglalva a szállás, bezár a kisváros egyetlen étkezőhelye, felismernek a rajongók vagy az utálkozók? Erről szól a kötet, nagyon gyorsan-könnyen olvashatóan, átlagosan másfél oldalas történetekkel. Mindegyiket az a sztár írja le, amelyikkel megtörtént. Vagy nem. És ezt soha nem tudjuk meg, hiszen ez egy hivatalos WWE kiadvány, így természetesen erősen marketing-ízű és minden szava gyanús. A szereplők a 2005 körüli roster emberei: Rey Mysterion, J-R., John Cena, Chavo Guerrero, Kane, Triple H, Trish Stratus; de csupa olyan is, aki ma már nincs a WWE közelében: Victoria, The Hurricane, Dean Malenko, Ivory, Shannon Moore, Molly Holly. És még rengeteg mindenki.
Az igazi baj, hogy a sztorik jó része nem érdemes a közzétételre. Talán néhány fan ezeknek is örül, de attól általánosan még nem elég jó olvasmány. Aztán vannak a kivételek. Rico repülős kalandja, amikor a stewardess felkéri, hogy kötözze le az egyik rendetlenkedőt; amikor Coach-ot bilincsben viszik el a rendőrök egy ártatlan tippelős játék miatt; amikor Paul Heyman Freddie Blassie mellett tanul vezetni; amikor Big Show méretétől kiszakad a fürdőszoba vagy amikor Sgt Slaughter együtt repül az ex-elnökkel.
Igazából ha WWE, akkor van jobb könyv is, ennek csak az az előnye, hogy gyorsan lehet vele végezni, kis energiaráfordítással. Annyival, amennyit talán megér. Rágógumi- és marketing-irodalom.
Akit meg nem érdekel a WWE, az... biztos nem is olvasta el ezt a bejegyzést, úgyhogy mindegy. Keresés nélkül nem fog belebotlani a könyvbe, én is csak véletlenül akadtam rá New Yorkban, a Barnes & Noble alagsorában, az egyik sarokban, a legalsó polcon.
