Michael Crichton and Richard Preston:
Micro
ISBN: 9780061776458
puha kötés, 256 oldal, 11X17 cm, angol nyelvű
2012 (eslő kiadás: 2011)
olvasási élmény: 3/5 (rendben van, érdemes olvasni annak, aki szereti az ilyet)
Drágám, már megint egy csomóan összementek! – akár ez is lehetne a bejegyzés címe. Lejár-e valaha a babszemnyire zsugorított emberek szenvedéseinek témája?
Úgy tűnik nem, sőt az igazi fénykor valószínűleg csak most következik. Márha igaz, hogy a Micro eleve úgy íródott, hogy könnyű legyen filmet forgatni belőle. Tényleg nem nehéz belátni: a történet nagyon hálás és végtelenül látványos mozit ígér. És elég sekélyes is egy 2 órás filmhez.
Valahol Hawaii mélyén egy hi-tech labor apróra zsugorít mindent: bonyolult gépeket és embereket egyaránt. Egy felnőtt férfi pl fél hüvelyk (1,27 cm) magas lesz a kezelés után. Elsőre azt gondolná az ember, nem olyan rossz dolog ez. Apró orvosi gépeket lehet küldeni a véráramba és micro-kutatók keresnek parányi élőlényeket a növények között, hogy új gyógyszereket fejlesszenek. Olyan világ nyílik meg előttünk, amit addig alig ismertünk. Persze a technológiát máshogy is lehet használni: kulcslyukon behatoló (jobb esetben lehallgatásra, rosszabb esetben gyilkolásra idomított) repülőgépek repkedhetnek a védtelen amerikai elnök körül, sőt az erekbe sem csak gyógyítva lehet közlekedni.
A cégvezető persze hataloméhes, gátlástalan, gonosz ember, akinek a valódi célját igazából nem tudjuk meg, de hát ismerjük az ilyet: minden kell neki. Crichton máskor sem a karakterábrázolásáról volt híres, itt még kevésbé domborít. Az túl sokat tudó, így gyorsan összezsugorított és a trópusi dzsungelben kidobott phd-csapat is egyen-emberekből áll, tudjuk előre, hogy csak arra jók, hogy gyorsan elfogyjanak: ledarálják őket a hangyák, darazsak, pókok és ájtatos manók, hogy csak a legevidensebbeket említsem.
Richard Preston egyébként ügyesen átvette Crichton nyers, eseményközpontú stílusát, úgy sikerült összeraknia a regényt, mintha eredeti Crichton-mű lenne. Pedig csak kisebb részben az. A vázlat kidolgozása után a könyv egyharmadára volt idő, így a mester 2008-as halála után megtalált irományt alaposan ki kellett egészíteni. Vagyis ez az utolsó utáni Michael Crichton novella, legalábbis reméljük, nem próbálják velünk elhitetni, hogy ezen kívül is előkerültek további eredetiek.
Egyébként a Microval egy újabb Jurassic Parkot kaptunk. Maroknyi csapat próbál a dzsungelból kivergődni, miközben hatalmasra nőtt szörnyek lesnek rájuk. Csak a cselekmény nem olyan összetett, ráadásul még egy nagyon fontos és nagyon zavaró különbség biztosan van: Az őslénypark ötlete valamennyire tudományos alapokon állt. Hiszen azóta tényleg tele van a tudomány és a popsajtó réges-régi dns-maradványok rekonstruálásával és persze klónozással. A mágneses erővel összezsugorított emberkék története inkább mesebeli, mint valós. Meg merem kockáztatni, soha nem lesz ilyen vagy hasonló, bármennyire is vágtat a tudomány. Crichtontól mást szoktunk meg.
A könyv azért nem olyan rossz. A micro-világ élőlényei furcsa módon kidolgozottabbak, mint a főszereplők. Nyilván alapos utánaolvasás után lettek pályára állítva. David Attenborough „Life in the Undergrowth" - kalandosan. A thriller-élmény sem hiányzik. A bármelyik pillanatban hazaérkező darázs föld alá vájt járataiban bolyongani, miközben szanaszét heverő lárvái a lebénított áldozatokból falatoznak... Minimum dark fantasy.
A természet nem kegyetlen, csak a túlélésért küzdeni kell – valami ilyesmi a fő üzenet. Nem túl sok, de talán épp elég. Hogy magyarul miért nem jelent még meg, azt viszont tényleg nem értem.
