Robert E. Howard:
Das Feuer von Asshurbanipal
ISBN 978-3-7857-4816-9
hangoskönyv, 57 perc, német nyelvű
2013
„olvasási” élmény: 3/5 (rendben van, érdemes „olvasni” annak, aki szereti az ilyet)
Visszanézve a bejegyzéseket úgy tűnik, évente egyetlen Gruselkabinett-hangoskönyv kerül terítékre. Hogy miért csak ennyi, azt magam sem értem, mert nem nagy vállalkozás egyik végighallgatása sem (bár – mivel nyelvgyakorlás a fő cél – igazából ilyenkor többször is lenyomom a cédét autóvezetés közben, meghát elsőre nem is értem a teljes német szöveget), ráadásul a polcon ott sorakozik egy jó adag, előjegyzésben. Talán változtatok ezen.
Az Asshurbanipal tüze történet érdekessége, hogy egyike azon kevés (úgy tudom, összesen négy volt) sztoriknak, amelyek Robert E. Howard halála után jelentek csak meg. Az öngyilkosság után apja nézte át a feljegyzéseket és ő találta meg, majd vitte kiadóhoz ezt is. A történet a Chtulhu-mítosz indinajonesosítása, persze világos, hogy Indiana karaktere jóval későbbi, vagyis a hatás (ha volt ilyen) fordítva lehetett. Asshurbanipal (mondhatnám, hogy a név a summer/babiloniai-magyar rokonság egyik bizonyítéka, hiszen nyilvánvalóan az Asshurban területén született Pálról van szó) valódi, történelmi ókori uralkodó volt, de ezzel a történelem és a novella közötti kölcsönhatás véget is ér. Asshurbanipal tüze egy drágakő vagy legalábbis egy annak látszó valami, amit két kalandor megpróbál megszerezni, csakhogy szembesüljenek a feladat lehetetlenségével: a kincset őrzik, méghozzá ember előtti civilizációk őrzői.
A Gruselkabinett horrorja ez esetben (ah, igazából máskor is) inkább kaland, mint rettenet, ami persze főleg előny: Felnőtt embernek nem kellenek történetek, hogy megijedjen, hiszen ott a valós élet. A kaland viszont, na az pont kikapcsol belőle, ugyebár.
