könyvdaráló

Crichton (élt 1942-2008, ejtsd: krájtn) zseni. Az Androméda törzs feszültséggel teli sztorija, a filmet messze elhalványító Jurassic Park regény ötletei vagy az ER sorozat külön-külön is ezt bizonyítják. Miért lett ez a kalózos kalandregény mégis lapos? Nem olyan nehéz kitalálni.

 

A bevehetetlennek hitt Matanceros (képzeletbeli) kis sziget Guadelupe-tól észak-nyugatra, Puerto Rico-tól keletre. Hunter kapitány 1665-ben szupercsapatot toboroz (van itt minden, igazi képregényes freak-show szerveződik), hogy a szigeten lévő erődöt kifossza, ami praktikusan az öbölben horgonyzó, kincsekkel teli El Trinidad hajó elkötését jelenti. Dzsungel, félelmetes tengeri vihar, mocskos kikötők, párás-nedves börtönök, egymást ágyúzó hajók, kardpárbajok, viziszörnyek, öldöklés és cselszövés a remélt gazdagságért. A könyvben minden felvonul, ami egy igazi kalandregényhez kell. Sőt, mondhatjuk, hogy ez egy elég jól összeszedett kalandregény. Mi a baj mégis? Az, hogy Crichtontól ennél sokkal többet vár az ember.

 

A regény 2009-ben, az író halála után jelent meg. Azt mondják, az örökösök készen (?) találták Crichton számítógépén, ott várakozott már évek óta. Lehet, nem véletlenül. Elképzelem, ahogy a 2003-as Karib-tenger kalózai film ihletet (vagy inkább mondjuk azt, hogy kedvet?) ad Chrichtonnak egy régi terv megvalósításához. Vázlatot ír a regényhez, majd megírja a szöveget azzal, hogy néhány részt még később finomít. Látja, hogy sodró a sztori, de nem olyan jó, hogy kiadható legyen. Kicsit még formázgatja (a korabeli életet bemutató egyes részek, pl az elején a jamaicai kormányzó mindennapi rutinja fantasztikus leírás, önmagában érték), de aztán felhagy vele, mondván, soha nem lesz belőle megfelelő anyag, majd elsüllyeszti a (C:) meghajtó legmélyére. Persze nem biztos, hogy így történt, de az sokat mond, hogy akár így is lehetett.

 

Tehát elsüllyeszti a (C:) meghajtó legmélyére. Mert tényleg ott a helye. Egyenetlen színvonal (félre ne értsük: ez azt jelenti, hogy néhol nagyon jó), hosszan felvezetett, de végül különösebb meglepetés nélküli titkok, kitalálható, de láthatóan nagynak szánt fordulatok, sablonos, kidolgozatlan karakterek. Jobb lett volna, ha kevesebb az akció, több a történelem. Ha kevesebb a mese és több a komolyság, a gondolat. Ha a regényre több energia, idő jut. De talán úgy sem lett volna elég jó.

 

A könyv megállás nélküli kalandfolyama olyan, mintha egy mozifilm forgatókönyve lenne. Nem véletlen, hogy Steven Spielberg (akiről azt mondják, Crichton nagy rajongója) megvette a megfilmesítés jogát. Persze a Karib-tenger kalózai úgy elhasználta a műfajt, hogy nehéz lenne mostanában kijönni ezzel. Spielberg idén 65 éves, ráér még kivárni a megfelelő pillanatot.

 

A magyar kiadás borítóját biztosan nagyon romantikusnak, kalanddal telinek szánták, de a kompozíció és a színek csak tovább ront a helyzeten, a bóvli-hangulatot erősíti. Jobb esetben is csak valami ’80-as évekbeli ifjúsági regény jut az eszünkbe. Nem tudom, miért nem lehetett valami vagányabbal előállni. A belső borítón lévő térkép viszont jó pont. Ha másra nem is, a regény arra biztosan jó volt, hogy a Karib-tenger szigeteivel kicsit képbe kerültem. Azelőtt nem biztos, hogy tudom, egymáshoz képest hogy helyezkedik el Trinidad és Tobago, Dominika, Jamaica vagy Barbados.

 

Az előbb említett, örökösök által átnézett számítógépen egy félkész, befejezetlen regény is bujkált, annak amerikai megjelenése 2011 novemberében várható. Tudom, nem szerencsés előre ítélni, de a Kalózvizeken után kérdés, hogy nem lenne-e jobb inkább elfeledkezni róla. Félek, csak tovább rombolja a zseniről alkotott képet.