Michael Crichton:
Eaters of the Dead
ISBN: 9780061782633
puha kötés, 294 oldal, 10X19 cm, angol nyelvű
2009 (első amerikai kiadás 1976)
olvasási élmény: 2/5 (közepes, de ennyi időt biztosan nem kellett volna rááldozni)
Michael Crichton visszatérő, mindig elismert vendég itt a Könyvdarálóban. Ahogy várható, az Eaters of the Dead is lapozza magát, vagyis szokás szerint a regény letehetetlen, Crichton ehhez nagyon ért. Igaz ez akkor is, ha az első megjelenés óta a téma kicsit megkopott sőt részben érdektelenné vált. Ami nagy ötlet lehetett 35 éve, nem biztos, hogy ma is az.
Kr. u. 922-ben járunk. A világ közepe Bagdad, a kultúra és a civilizáltság bástyája. Ibn Fadlan innen indul északra, a bolgárok királyához (a Volgai Bolgár Királyságba, ami nem azonos a mai Bulgáriával, sőt nemcsak, hogy már nem létezik, de erősen feledésbe merült - én például a könyv olvasása előtt soha nem is hallottam róla, de így utólag a történelmi atlaszban azért megtaláltam) a Kalifa különleges megbízottjaként. Büntetés ez, potenciálisan egyirányú út a vad, embertelen barbárok közé. Mindenki műveletlen barbár, aki nem arab.
Soha nem ér célt. Útközben csatlakozik a vikingekhez (róluk kapta nevét Oroszország – lásd Kijevi Rusz Fejedelemség), északra hajózik velük, ahol harcba száll misztikus ellenségeikkel, azokkal, akik a köddel érkeznek, akik megeszik a halottakat (innen a könyv címe). Közben kezdeti undora megértéssé válik, majd maga is felveszi a viking életmódot, magáévá teszi a viking gondolkodást. Szép ív, különösen, hogy ilyen rövid regény keretei között történik mindez.
Crichton 3 legendát gyúr egybe, bevallottan nem sokat törődve azok eltérő időbeliségével: 1) A főhős Ibn Fadlan valós személy volt, valódi jegyzeteivel indul a könyv, majd szinte észrevétlenül csúszik át a crichton-irományba. 2) Beowulf legendája 3) a neandervölgyi ember végső küzdelme a homo sapiens ellen.
Crichton szorgalmasan lábjegyzetel, magyarázza a valós történelmi körülményeket, ez a könyv igazi értéke. Hiszen a történet kitalálható és sablonos, a neandervölgyi bekeverése pedig nem túl meggyőző. Történelmi kalandregényként viszont egyből jól értelmezhető a kötet, mégha fantasy-jellegű is. Ahogy mondtam, elképzelhetőnek tartom, hogy harmincvalahány évvel ezelőtt újszerűnek és témáját tekintve pop-nak számított. Végülis Crichton mindigis imádta az éppen aznapi hype témákat. Mindenesetre ez a hatás/érzés mára elmúlt. Talán ez történt a Jurassic Park ötletével és nemsokára ez fog történni a Next felvetéseivel is.
A könyv magyarul Ködsárkányok néven jelent meg, ami elég béna címadás, mert sárkányok max a hajók orrán vannak, a köd meg valami teljesen más szerepet kap, nem sárkányokat rejt.
A regény alapján készült mozi (A 13. harcos; Antonio Banderas = Ibn Fadlan) annak idején állítólag nagyot bukott, mert a kritikusok unalmasnak ítélték. A napokban megnéztem, szerintem élvezhető, ráadásul meglepően jól követi a regény cselekményeit.
