könyvdaráló

A Titania-Medien hangoskönyvek klasszikus horror-irodalmon végiglépkedő sorozatának (Gruselkabinett) legutóbbi darabja a nyomtatásban eredetileg 1938-ban (két évvel a szerző halála után) megjelent, „Galambok a pokolból” című Robert E. Howard-novella. Howard neve valószínűleg sokaknak ismerős: Vörös Szonja, Kull király és legfőképpen Conan megteremtője, az előbbiekhez kapcsoló sword&sorcery műfaj atyja, aki a korabeli ponyvairodalom (nem szeretem ezt a kifejezést, a magyarban alapból negatív hatása van, pedig miért is?) több területén is alkotott, méghozzá elég sokat, rövid életéhez (1906-1936) képest legalábbis.

 

A „Galambok a pokolból” igazi horrortörténet, van itt minden: elhagyatott kúria, baltás gyilkosság, kígyók, telihold, zombik és egy voodoo-varázsló. Fehér galambok, amik szellemként repdesnek a ház körül. A főszereplő Griswell a helyi seriff segítségével próbálja megfejteni a ház titkát. Stephen King szerint ez a novella „az évszázad egyik legjobb horrortörténete /one of the finest horror stories of our century”.

 

A sztori erős, bár sok meglepetést nem tartogathat, hiszen az elmúlt 80 évben a műfaj itt előforduló, azóta klasszikussá vált elemei ezernyi helyen felhasználásra kerültek, ismeri/felismeri mindenki. A Conan-novellák is új kiadásokat érnek meg attól függetlenül, hogy a fantasy már fényéveket fejlődött azóta. A régi, jól megírt történetek attól még élvezhetőek, hogy régiek.

 

Hangoskönyveknél mindig nagy kockázat, hogy a hangjáték nem megfelelően adja vissza az olvasmány hangulatát, legalábbis nem úgy, mint ahogy olvasáskor képzelnénk. Kísértettörténetnél különösen nagy ez a veszély, mert a hangjáték könnyen nevetségessé válik. A Gruselkabinett csapata ügyesen oldja meg a feladatot, egyedül a félelmetesnek szánt, boszorkányos nevetés olyan, hogy kicsit fintorog az ember („ez most komoly?”), de ilyen szerencsére nem sokszor fordul elő. A borítóból úgy tűnik, hogy az előadók híres német szinkronszínészek, bár nekem egyik név sem mond semmit, természetesen. Azt azért hallani, hogy nem amatőrök játszanak.

 

A hangoskönyvek az utóbbi években lettek igazán népszerűek. Nehéz megmondani, hogy miért, hiszen azelőtt is adott volt minden technikai feltétel. Van olyan ismerősöm, aki hosszú autózásai során hallgatja azokat a könyveket, amiket egyébként idő híján nem tudna elolvasni. Jól teszi. Én inkább nyelvgyakorlásnak használom őket. A „Tauben aus der Hölle” ez utóbbira egész biztosan tökéletes.