Papp József: A magyar gazdasági csoda
ISBN: 9789632971988
puha kötés, 240 oldal, 16X23 cm
2010
olvasási élmény: 3/5 (rendben van, érdemes olvasni annak, aki szereti az ilyet)
Papp József a Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztési Intézetének docense, a Stratégia és Projektvezetés Tanszék oktatója. Írásait rendszeresen olvashatjuk többek között a Figyelő hasábjain is. Jártam szemináriumára, sőt később hozzá írtam a szakdolgozatomat. Papp nem egy elefántcsonttoronyban ülő tudós, hanem a mindennapi gazdaságban is próbára tett gazdálkodó. Saját vállalkozásai mellett a többek között a Dunaferr csoport egyik cégének vezérigazgatói pozícióját is betöltötte. Tudja, hogyan működnek a magyar vállalkozások. Tudja és úgy tűnik, zavarja.
A könyv előszavát Deák Dániel írta. Deákba eddig minden általam látogatott felsőoktatási intézményben (3 db) belebotlottam, tényleg én lennék az utolsó, aki rosszat ír róla (bár életem első kollokviumi bukása hozzá kapcsolódik - mondjuk igaza volt!), de: Az az érzésem, hogy itt az a szerepe, hogy az általa írt előszó után következő száraz okfejtés relatíve könnyűnek, érdekesnek hasson. Mert Papp írása száraz. Természetéből, témaválasztásából adódóan. Száraz, és jó, hogy az – a feldolgozott témát nem is lehetne máshogy.
A könyv rendben van. Ne ijesszen el minket a…. hm, a következő néhány dolog:
*Deák 9 oldalas bevezetője semmiképp. Ő ilyen komoly ember, nehezen olvasható, fel kell hozzá nőni. Ha 2 oldal után beletörik a bicskánk, nincs semmi baj, ugorjunk. Majd ha nagyok leszünk, elolvashatjuk a másik 7-et is.
*A könyv címe és borítódizájn. Nem értem a címválasztást, biztos vagyok benne, hogy Papp eredeti ötlete nem ez volt. Valaki rábeszélte. A szenzációhajhász „A magyar gazdasági csoda” nem illik a könyv komolyságához, helyesebb lett volna a könyvben rendre előbukkanó kifejezés, a „Hipokrita parazitizmus” cím, amiről mindjárt lesz még szó.
*A puha kötés és a tördelés. Ennek nyilván anyagi okai voltak, pedig a kötet megérdemelt volna egy kemény fedeles változatot. A tördelés tankönyves jellegű, pedig nem kéne. Persze értem én, hogy miért sikerült így.
Papp a gazdaságilag fenntarthatatlan Magyarországról beszél. Azt mondja, tovább nyújtózunk, mint ameddig a takarónk ér. Az állam jóléti redszere fejlettebb, mint amit a pénzügyeink megengednének. Jól írja le a magyar valóságot, a többfázisú vállalkozásstruktúrát, realista. Azt mondja, az állam a túlzott (értsd: erőn felüli) jóléti intézkedésekkel megvesztegeti a közembert és az támogatásokkal megvesztegeti az üzleti szférát, miközben a torz adórendszerrel csalásra készteti mindkettőt. A megvesztegetett és csalásba hajszolt választónak így nincs erkölcsi alapja számon kérni a politikusokat, akik nyugodtan söprik saját zsebükbe az állami pénzt, vagyont.
Megoldás? Olyan adórendszer (Papp konkrét számítások után konkrét megoldásokat javasol), ami elviselhető, ami nem csalásra, hanem adófizetésre ösztönöz. A közvetlen állami támogatások beszüntetése (még pályázatok is) és a pénzosztásra magánszférával közös alapok létrehozása. Ezek mellett, pontosabban mindenek előtt (még pontosabban: ezek következményeként) fenntartható költségvetés kialakítása.
A könyv elvei mellett csak kiállni lehet, bár meg kell jegyeznem, Papp néhány kijelentésével nem olyan egyszerű egyetérteni, mint például az EVA beszűntetésével vagy az exportáló vállalatok áfa-fizetésének nemzetközi egyenlőtlenségeivel. Persze ez nem a könyv minőségét ássa alá, hanem éppen a könyv által gerjesztett szakmai vitakérdés, részlet a nagy vonalak mellett.
Az utolsó 20 oldal esettanulmányára tartalmilag tényleg semmi szükség, csak a tördelés és kötés által kialakult tankönyves jelleget erősíti. Papp jókat mond, de a csomagolás is számít. Jó lenne, ha legközelebb erre több pénz jutna, ha olyan könyvet vehetnék a kezembe, amit már kézbe venni is jó. Értem ez alatt azt is, hogy jó lenne, ha lenne legközelebb. A kötet gondolatébresztő, szókimondó, egyenes. Szükség lenne még ilyenekre.
