Philip K. Dick:
Egy megcsúszott lélek vallomásai
ISBN: 9786155049866
puha kötés, 222 oldal, 15X21 cm
2012 (első, angol nyelvű kiadás: 1975)
olvasási élmény: 4/5 (jó könyv, ha minden ilyen lenne, nem lenne semmi gondunk)
„Philip K. Dick egyetlen olyan nem science-fiction regénye, amely még életében megjelent" – áll a borító hátoldalán és az emberbe gyorsan belenyilalt valami. Az, hogy „nem science-fiction". Ilyen van? PKD és mégsem sci-fi? De ugye attól még mindenki elmebeteg és menekül valami elől? Vagy Dick teljesen kifordult önmagából?
Dehogy fordult. A menekülés kevésbé átütő, de a főszereplő Jack Isidore természetesen pszichiátriai eset. Látják rajta a többiek és tudja ezt magáról is. De mintha a többi szereplő sem lenne normális. Nem kiugróan, csak helyenként. Hétköznapi módon. Mint mindenki. Ahogy körülöttünk. Húha!
Általában elmondató, hogy PKD zseni. De ez a könyv annál is jobb. Unalmas is lehetne, ha csak a cselekményt nézzük. Csalódást keltő, ha a sci-fi vonal hiánya fáj. De nem csalódunk és nem unatkozunk. Mert a jellemformálás, a motivációk és az egymást keresztező életek egyszerűen lenyűgözőek. Dick megragadja az emberek lényegét, a "borzasztó világban élünk"-életérzést, könyörület és édes máz nélkül. Mint meg soha. Ritkán érzem, hogy egy történet szereplői ennyire jól eltaláltak.
Ha őszinték vagyunk, egyik karakter visszataszítóbb, mint a másik. Mégis annyira valóságosak. Az amerikai életszemlélet tökéletes ellentéte (pedig Amerikában járunk, az 1950-es években, egy tanyán; de akár Budapest külvárosa is lehetne 2012-ben). Egy világ, ahol mindenki éli a maga életét, ami természetesen nagyban ütközik azzal, ahogyan a többiek akarják élni a sajátjukat. Megegyezés, egymásra való figyelés, összhang, szeretet, önfeláldozás, harmónia és általában bármilyen tulajdonság, amit nemesnek mondunk – mindegyik tökéletesen hiányzik. Az igazi baj az, hogy egyáltalán nem éreztem túlzásnak. Mert mintha tényleg ilyen lenne minden. Csak ha nincsenek az ilyen könyvek, egyszerűen nem merünk szembenézni vele.
Hogy a valóság nem ilyen kiábrándító? Lehet. De akkor a PKD-gondolat fertőző, azért telepedett rám. Vagy: az irodalom tényleg ilyen erős fegyver, ha jó kezek formálják.
