könyvdaráló

Nehéz egy ilyen, aktuálpolitikát pofozgató könyvről kritikát írni. Az általam eddig olvasott/hallott vélemények egytől egyig pártállástól függően értékelték a kötetet szenzációsnak és mélyrehatónak vagy torznak és gyalázatosnak. Én itt megpróbálok tényleg politikafüggetlen lenni. Nem azért, mert általában az vagyok, hanem ez a blog egyszerűen nem erről szól, nem kellene, hogy erről szóljon. Előre bocsátom: A fenti 1/5 értékelés nem Lendvai politikai nézeteinek szól és nem is a szerző felé érzett ellenszenvemet fejezi ki (hiszen ha lenne ilyen, kezembe sem vettem volna könyvet - elég egyéb olvasnivaló sorakozik a polcon, a heti ütemű darálás ellenére hónapról hónapra nő az elolvasatlan könyvek száma). Az 1/ 5 oka más.

 

Paul Lendvai Magyarországon született, Lendvai Pál néven. 1957-ben Ausztriába szökött, ahol először a Die Presse és a Financial Times, majd később az ORF és a Der Standard munkatársaként Kelet-Európával, főleg Magyarországgal foglalkozott. Elmondása szerint a rendszerváltás számtalan politikusát személyesen ismeri, némelyikkel fogadásokon volt alkalma beszélgetni, némelyikkel interjút készített. Félig-meddig bennfentesnek gondolja magát, erre alapul a könyv.

 

Az eltékozolt ország sokat ígér. Egy olyan ember értékeli az elmúlt huszonnéhány évet, aki mindvégig a színfalak mögé látott, aki személyes kapcsolatban volt a legnagyobb hazai politika-formálókkal. A könyv hátulján felsorolt idézetek még emelik a tétet:

 

 

A könyv felépítésében simán kronologikus: Kádár végnapjaitól egészen 2010-ig lépked, minden kormánynak (minden miniszterelnöknek) egy-egy fejezetet szánva. Az időrendiséget néha az ország nagy problémáit bemutató, leíró-elemző rész szakítja meg, így bemutatásra kerül a magyarok megrögzött történelmi küldetéstudata, a sajtó elképesztő jobboldali túlsúlya és a magyarországi cigányok és zsidók üldözöttsége.

 

Újra hangsúlyozom, felejtsük el, hogy ki-mit gondol a fenti témákról, ki-hogy érez irántuk. Más a baj. A könyv egyáltalán nem ér föl az ígéreteihez. A benne lévő történetek, eseményleírások, politikusprofilok mind-mind köztudottak. Olyan, mintha nem a beharangozott inside man írta volna, hanem valaki, aki csak végiglapozta az elmúlt évek HVG-it és Népszabadságait, vagy legalábbis a címlapokat. Annak, aki csak kicsit is tudatosan figyelte a politikát, a könyv semmifajta újat nem ad. Semmi apróságot, amit azelőtt ne tudott volna. Nem csak tények szintjén. Még az összefüggések sem lesznek világosabbak, illetve csak az alapösszefüggések derülnek ki. A könyv felületes, semmitmondó, közhelyes, ráadásul köztudomású dolgokra épít. Briliáns elemzés? Kötelező olvasmány? Háttérinformációk? Sehol semmi. Paul Lendvai, mint Kelet-Európa szakértő? Legalább mondana valamit, amit nem hallottunk ezerszer.

 

A könyvnek íve van, bár kétségeim vannak, hogy szándékos-e: Ahogy haladunk előre, Lendvai annál hevesebben, annál nagyobb érzelemmel veti bele magát. Kádárnál, Grósznál még szinte független, Antallnál már előkerülnek az érzelmek, de gyengén. A személyesség egyre fokozódik, végül 2010-hez érve igazi gyűlölet villog Orbán iránt, aki egyenesen romba dönti, Európából kivezeti, fasisztává zülleszti az országot.

 

A személyesség mellett ráadásul Lendvai csal. Torzít, furcsa megvilágításba helyez dolgokat. Fájóan egyoldalúan mutatja be az országot, a problémákat, a politikusokat. Orbánt például végig Debreczeni Józsefet idézve festi le, így nem csoda, hogy sötét a kép. A jó szándékú Gyurcsány pedig a jobboldali média áldozata, akire mindenfélét kiabáltak igazságtalanul.

 

Hogy Lendvai mindezt komolyan gondolja-e, nem tudom. Viszont az az érzésem, hogy a könyvön mindvégig átsütő antiszemitizmustól való félelem valós, nem megjátszás, nem hazugság. Ez a félelem ma is elképesztő módon alakítja a közéletet, irányít embereket, pártokat, formálja az országot, tematizál könyveket. Hihetetlen, hogy az itt élő 10 millió ember ezt nem tudja kezelni. Attól függetlenül, hogy ennek a félelemnek mennyire erős valóságalapja van. Ha ezen egyszer túljutunk, hirtelen sokminden könnyebben fog menni.

 

Mi értelme van ennek a könyvnek, így? Mondhatjuk, hogy a külföldnek készült. Oda jó az ilyen is, hiszen nekik minden újdonság. Az alapösszefüggések is szenzációsnak hatnak, Lendvai minimális tudással is sztár lehet. Mintha én írnék egy könyvet a novgorodi politika alakulásáról. Más kérdés, hogy érdekelne-e valakit. A magyar kiadás tényleg semmire sem jó, csak arra, hogy hergelje gyurcsányistákat („végre valaki kimondja az igazságot!”) és az Orbán-híveket („nemzetáruló, börtönbe vele!”), illetve némi pénzt hoz a kiadónak és az írónak. A könyv miatt a hozzám hasonló érdeklődő ember elég sok időt kidob a kukába.

 

Az előbbieket tetézi a kiadás minősége: Csúnya borító, sárgás lapok, túlméretes betűk. Minta a '80-as években készült volna, csak most tették ki a könyvesboltokba. Tényleg nem volt senki, aki akár szívességből elviselhető grafikát készít hozzá?

 

Paul Lendvai másik Magyarországot lát, mint amelyiken én élek. Nem baj, még az is lehet, hogy nem nekem van igazam. De miért nem tudott egy érdekes, összefüggéseket megvilágító, értékes könyvet írni, ha már ezt ígérte? Elolvasva azt gondolom, hogy aki a könyvet méltatta, valószínűleg csak politikai szempontok miatt tette. Hogy lehet ilyet egyáltalán fölvállalni? Mindkét kérdésre van válaszom, de megtartom magamnak.