Popper Péter-Csányi Vilmos-Persányi Miklós:
Egymásra nézve
ISBN: 9789632480954
puha kötés, 158 oldal, 12X17 cm
2010
olvasási élmény: 3/5 (rendben van, érdemes olvasni annak, aki szereti az ilyet)
Nem tudom, mit teszi, de a Könyvdaráló elmúlt bejegyzéseit tekintve látszik, hogy elmentem a könnyű felé. Nem kivétel ez alól a mostani kiskönyv sem. Nem baj, később majd javítunk a statisztikán.
Az Egymásra nézve igazi strandra való könyv, az okosabbik fajta. Érdekes-értelmes, de nem nehéz és akár egy délután (de két délután biztosan) elolvasható. A három szerző egy-egy írása adja a kötetet. Mindegyik olyan, mintha egy hosszú tudományos-ismeretterjesztő anyag bevezetése lenne, csak egyszerűen nem írták meg mögé a könyvet, de nagy szerencsénkre azért kiadták, mert együtt kitesznek annyit, hogy érdemes volt egybekötni őket.
Popper (mint a Szimpozion-sorozat védjegye) lényegében csak felvezeti a következő két szerzőt. A kiadvány 2010-es, ebben az évben halt meg, a belső lapon már fekete keretben van a neve.
Csányi írásának a lényege, hogy az állati (és emberi) agy nem más, mint egy modellkészítő szerkezet. Nem lineáris programokat futtat és nyelv nélkül, tehát a helyzet és a probléma konkrét megfogalmazása nélkül is működik. Olyan, mintha egy terepasztalt készítünk és azon tanulmányozzuk a vonatok mozgását-érkezését-indulását a pályaudvarról. Vagyis egyben modellezi az életet, szinte felépíti a világot kicsiben, leegyszerűsítve. Ezzel a modellel dolgozik, dönt. A modellbe beleépíti önmagát is, hiszen így értelmezi a környezet és saját létezése viszonyát. Vagyis van egy énképe. A kérdés, hogy mikor mondhatjuk, hogy ez az énkép létrejön, mikor mondhatjuk, hogy személyisége van, mikor mondhatjuk, hogy „van ott valaki"? Hol van a döntő határ a giliszta és a csimpánz között (hogy ne olyan élőlényeket mondjak, amelyek egymástól nagyon távoliak).
Persányi (volt miniszter, előtte-utána állatkert igazgató) maga által is elismerten, sőt szándékosan csapong. Beszél környezetvédelemről, háziasításról, nemzeti parkokról, az emberiség jövőjéről és vissza-visszatérő elemként, kitartó gondolatritmuskét a tengerimalacokról, amelyeknek vagy tizenöt féle nyelven megtanulhatjuk a nevét. Persányi könnyed, különösen Csányi után (aki szintén nem nehéztudományt oszt meg velünk), mégha komoly témákat is érint. Persze kb 3, kicsi oldalban minimális szinten sem lehet elintézni mondjuk az őserdők sorsát, de hát ez egy strandkönyv, csak feldobja a témát, nem emészti meg.
Mindhárom írás akár újságcikk is lehetett volna valamelyik magazinban. Nem lennének egymás mellett, de hát nincs is sok közük egymáshoz. Viszont lehet, hogy soha nem kerültek volna a kezembe. Ki olvas évekkel ezelőtti újságot... Egy könyv, az más.
