könyvdaráló

Steven fél. Fél a közelgő halloween-től, a társai által mesélt horror-történetektől, a ködös utcáktól, az álmaitól. De legfőképpen attól, hogy hamarosan felnőtt lesz. Ekkor talál rá a kisváros egyik félreeső sikátorában kísértetszínházat (a Valóság Színháza – das Allergrösste Guignol) üzemeltető Showman, aki ingyen belépőjegyet ad a srácnak, s rövid előadás után üzletet ajánl: ha csatlakozik a társulathoz, örökké gyerek maradhat. Steven nemet mond, megszökik, persze Showman-t nem ilyen könnyű lerázni. Dübörög a halloween-időszak, de a fiú kutatásba forduló menekülése során az álarcoknál félelmetesebb dolgokkal szembesül: rájön, mibe keveredett, mit is jelent valójában az ingyenszínház. Showman-nak nincs vesztenivalója, csak ideje és türelme, de az rengeteg.

 

Az eredeti képregény a rockmester Alice Cooper 1994-es, nagy visszatérésnek szánt The Last Temptation albumához jelent meg kiegészítésképpen (az eredetileg tervezett cím Along Came the Spider volt, amit Cooper egy 2008-as – tehát 14 évvel későbbi – anyagához használt végül), aztán természetesen önálló életre kelt. A lemez dalai nagyjából megfeleltethetőek a képregény egy-egy jelenetének, még ha nem is minden esetben tökéletesen. Showman az Alice-karakter komolyított változata, a téma pedig Cooper visszatérő rémálma: a gyerekkori traumákból való kiút és a társadalom groteszk volta.

 

Neil Gaiman Sandman-sorozata már a vége felé járt, amikor a képregény megjelent, s Gaiman igazi hírességnek, sztár-mesélőnek számított. A történetvezetés klasszikusan jellemző az íróra. A sztori nem annyira kidolgozott, hosszából adódóan nem is olyan bonyolult és – lássuk be – nem is annyira eredeti (engem leginkább Stephen King „Az” című regényére emlékeztet, nagyon), mint a Sandman, de Showman karaktere és az Alice-féle moralizálás különlegessé teszi (a zenéről nem is beszélve).

 

A rajzoló Michael Zulli szintén Sandman-munkás, elsőre látszik, hogy kiváló rajzai nem is készülhettek volna máskor, mint a kilencvenes évek közepén.

 

A jelen német kiadvány fekete-fehér képekkel (van színes verzió is, ugyebár), noir-jellegűen került kiadásra, fényes lapokkal, kemény kötésben, szép, gyűjtőknek való megjelenéssel.

 

Gaiman (aki a képregényhez előszót is írt) és a Sandman képregény idehaza is népszerűek, ez a mű talán kevésbé ismert. Pedig megéri.

 

Alice Cooper a napokban jelentkezett történetmesélő lemezzel Welcome 2 My Nightmare címmel, ami azért érdekes itt, mert az album a (ahogy a címből is látszik) a korabeli Welcome to My Nightmare kiadvány folytatása – pedig Cooper 1994-ben pontosan a The Last Temptation-ról mondta ugyanezt.

 

A Sandman-sorozat újabb, magyar nyelvre átültetett kötete (sorrendben a 4.) néhány héten belül jelenik meg. Várhatóan az sem kerüli el a Könyvdarálót.