ISBN: 9789630783835

puha kötés, 208 oldal, 16X23 cm

2011

olvasási élmény: 3/5 (rendben van, érdemes olvasni annak, aki szereti az ilyet)

 

Mondhatnánk, hogy LMP-közeli könyvről van szó (Scheiring a párt országgyűlési képviselője), de a hátsó borító öndefiníciója szerint a kötet tanulmányait „az MTA Politikatudományi Intézetének és a Védegylet kutatói írták”. Mondhatnánk azt is, hogy országgyűlési képviselőként hirtelen lett pénz a könyvkiadásra, de az igazság az, hogy a szerző/szerkesztő páros már évek óta együtt publikál. Szóval átmenetileg feledkezzünk el a politikai hátszélről és nézzük meg, miről szól a tanulmánykötet.

 

Komolyan gondoljuk, hogy a fejlődés GDP-ben mérhető? – elsőre selmeczigabriellás kérdésnek hangzik, mégis jogos. Nem kell menő közgazdásznak lennünk, hogy belássuk, hogy a társadalom fejlődése nem (nem pusztán) az anyagi értelemben vett gazdagodást jelenti, hanem a megtermelt vagyon elosztásának ésszerű módját (pl leszakadó rétegek felkarolása), az intézmények erejét (demokrácia, jogbiztonság, vallásszabadság), a jövő kiszámíthatóságát (fenntartható fejlődés, vagy hívjuk bárminek, ha ez már nagyon elcsépelt), az egészséges élet lehetőségét (GM vagy nem-GM?) és ezer más cél felé való törekvést, amelyek talán mindegyike fontosabb, mint a GDP. És akkor még nem is beszéltünk az unalomig rágott csontról, hogy a GDP nem megfelelő mutató, még a gazdagodás mérésére sem.

 

A könyv a fejlődés fogalmát a fenti gondolkodás szerint járja körül nyolc rövid, jól olvasható tanulmánnyal, áttekintve többek között a globalizációkritikai mozgalmakat, a mezőgazdaság jövőjét, a klíma-problematikát, általában elmélkedve a jelenkori kapitalizmus (financializáció) helyes és kizárólagos voltáról és a fő intézmények hasznosságáról.

 

A kötet korrektül elemez és szép látképet mutat egy pop-témakörben, sőt az ígért módon (és a terjedelemhez képest vállalhatóan) részletezi Magyarország helyzetét és lehetőségeit. Amikor azt mondom, hogy száraz és tankönyvszerű (gondolom nem titkoltan tankönyvnek vagy tankönyv-kiegészítőnek is szánták), akkor nem az írói stílusra vagy az olvashatóságra gondolok, hanem az elemzés tökéletesen hagyományos módjára. Mert ugyanez tárgyalható lenne a kiotói egyezmény, a ’96-os élelmezési csúcstalálkozó, a washingtoni konszenzus, az ENSZ humán fejlődési jelentései és a világbanki ilyen-olyan programok megemlítése nélkül is, vagy legalábbis lábjegyzetbe szorításukkal.

 

Ja, hogy az egy másik könyv lenne, másik közönségnek? Igaz, csak úgy értékesebbnek gondolnám. És nem arról van szó, hogy így tudományosabb, hanem arról, hogy a tankönyvszerű megközelítés tudományosabbnak hat és jobban öregbíti a szerzők (tudományos) hírnevét. Aminek a végső termék látja kárát. A végső termék, amiről ismét leírom, hogy korrekt, csak nagyobb potenciált látok benne, mint így.

 

A könyv tehát jó összefoglaló, de azért elgondolkodtam, hogy a mai gazdasági-politikai helyzetben mennyire van érdeklődés-energia-politikai tőke a felvázolt célok megvalósítására vagy bármilyen mértékű figyelembevételére. Úgy érzem, az elmúlt húsz évben soha nem voltunk ettől távolabb.

 

Végezetül egy gondolat erejéig térjünk vissza az LMP-re. Én úgy látom, a párt vergődik, nem találja a helyét, de populárisnak gondolt felvetéseivel és modernmarketinges akcióival egészen biztosan fényévekre került a választásokon bemutatkozott komoly, gondolkodó, de laza szervezettől. Kérdés, hogy miért? Ha csak ezt a kiadványt nézzük, már ez is elég politikai programmal és arculattal szolgálna, ráadásul olyannal, ami teljesen hiányzik a magyar színtérről. Világos, hogy a gondolat, a tudás, a szándék, az érdeklődés, a koncepció megvan. Az LMP nem majmokból áll. Hogy ilyen tematikával nem lehet választásokat nyerni? Hogy nem lehet kormányra kerülni? Persze. De komolyan gondoljuk, hogy egy pártnak mindenképpen kormányoznia kell? Vagy lehet, hogy ez arra sem elég, hogy egy párt a parlamentbe kerüljön? Talán így van, de azt hiszem, akkor sem szabadna megalkuvóvá válni. Vagy a politikában ez törvényszerű?

 

A könyv vaskosabb párja (Globalizáció és fejlődés: Kritikai fejlődéstanulmányok szöveggyűjtemény) hasonló témakörben írt nemzetközi tanulmányokat fog egybe több, mint 600 oldalon.