könyvdaráló

A közösségi média átalakítja az üzleti gondolkodást.  A Twitter és a Facebook alapvetően változtatja meg a cégek fogyasztókhoz való viszonyát. Olyan időket élünk, amikor egyetlen elégedetlen vevő annyira hangos tud lenni, hogy a legnagyobb vállalatok is megérzik a hatását. Vagy éppen fordítva: amikor egyetlen boldog vásárló ezer továbbit toborozhat. A törődés alapú gazdaság (talán így lehetne fordítani a Thank You Economy kifejezést – ha valakinek jobb ötlete van, írja meg nyugodtan) új szabályok szerint dübörög. A hajó elindult, de még fel lehet rá szállni, igaz, már nem sokáig – erre figyelmeztet Gary Vaynerchuk könyve.

 

A szerző a mai Fehéroroszország területén született 1975-ben, majd egészen kicsi gyerekként az USA-ba került. Igazi amerikai álomként apja kis italboltjából országosan ismert és elismert „borkönyvtárat” faragott, emellett (immár sikeres vállalkozóként) közösségi médiával kapcsolatos tanácsadással is foglalkozik. A Business Week beválogatta a „Top 20 People Every Entrepreneur Should Follow” listára, Wine Library TV című podcastja 1000 adást ért meg, előző könyve (Crush It) sokáig feszített az eladási listák élmezőnyében.

 

Vaynerchuk (vagy népszerű nevén Gary Vee) elsősorban üzletember, másodsorban író. Érződik ez a könyv minden fejezetén, mert inkább a lendület, mint az átgondoltság viszi előre. Nem olyan nagy baj ez: Az eredmény gyorsan olvasható, laza szöveg és érthető, nagy energiával átadott (igaz néha ismétlődő) üzenet.

 

A törődés alapú gazdaság már megérkezett. Nem felkészülni kell rá, hanem alkalmazkodni hozzá. Az új körülmények nem is olyan idegenek: Nagyapáink kisboltjában az eladó minden vevőt ismert s megbecsült. Mert ha valakit átvert, akkor gyorsan híre ment a viszonylag kis közösségben. A hipermarketek korában a személyes kapcsolatok s annak üzletformáló előnyei eltűntek, de nem végleg. Ma a közösségi média használatával ezrek szerezhetnek tudomást az átvert fogyasztók bajáról. Elég csak egy gyorsan továbbterjedő tweet, s jelentős vevőbázist veszít a vállalkozás. Egy új veszély? Vaynerchuk szerint inkább lehetőség. Az üzletet szívvel-lélekkel kell vinni. A tweetekre, postokra reagálni, sőt proaktív módon tartalmat tenni az új felületekre, saját közösséget szervezni. Az új médiát a régivel keverve erős mix készíthető s a kettő közti ping-pong minden eddiginél erősebb fegyvert ad a kezünkbe a fogyasztó bizalmának megnyeréséhez, márkához kötéséhez s végső soron az üzlet megerősítéséhez. Az új csatornák elősegítik a vevővel való törődést. Nem csak retail, hanem B2B területen is. 

 

Vaynerchuk szerint a közösségi média előretörése az igazság pillanata. Ha jó a termék és becsületes a szándék (+ ezekhez szorgalom is társul), az internetes közösségi felületek segítik a vállalkozást. Ha nem, soha sem látott gyorsasággal rombolják le azt.

 

Az fő üzenet egyszerű. Kisvállalkozók és nagyvállalatok vezetői vegyétek észre: változnak a játékszabályok! A közösségi média profi használata nélkül elveszik egy eszköz, amivel az új fenyegetések ellen védekezni lehet és elveszik egy lehetőség is, amit ha a versenytársak megragadnak, előnybe kerülhetnek.

 

Az írás inkább kiáltás/figyelemfelhívás, mint szakkönyv. Arról szól, hogy miért elkerülhetetlen, hogy a közösségi média a céges mindennapok fontos, sőt legfőbb marketingeszköze legyen, nem pedig arról, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani. Igaz ez akkor is, ha több, szellemesen megírt, érdekes esettanulmány, néhány konkrét cselekvési terv és egy adag gyakorlati tanács is helyet kapott a kötetben.

 

Vaynerchuknak az irányokat tekintve valószínűleg igaza van. Más kérdés, hogy ami Amerikában nagyban működik, az kivitelezhető-e Magyarországon kicsiben (vagy akár Európában, közepesen nagyban). És ha igen, akkor mikor érünk oda, mikor leszünk annyira tudatosak és behálózottak?

 

Jól látható, hogy a könyv a tengerentúli közönségnek készült. Az „erről már mindenki hallott” felvezetéssel tálalt, de számomra teljesen ismeretlen márkák példái érthetőek ugyan, de érdekesebbek, használhatóbbak, könnyebben megítélhetőek lennének, ha a mifelénk is megtalálható nagyokról szólnának. Az elején a közvetlen és „én most megmondom a frankót” stílus kicsit zavarja az embert, de az első néhány oldal után ez az érzés szerencsére eltűnik. Mindent összevetve a könyv jó, ha a helyén kezeljük és nem várunk tőle az itt leírtaknál többet.

 

Gary Vee kétségtelenül erős személyiség, a Thank You Economy valószínűleg jól tükrözi a gondolkodását: gyors, átütő hatást akar elérni, nem pedig a részletekkel bíbelődni. Azt majd megteszi más.