könyvdaráló

A cégadásvétel egyfajta művészet. Bonyolultsága, számtalan buktatója, a tranzakciók egyedisége, a résztvevőket terhelő extra nyomás teszi azzá. Egyúttal szakma is, elképesztő szakirodalommal. A terület nagyságra szinte beláthatatlan, de legalábbis nehezen körülrajzolható, mert pénzügy, menedzsment, jog és ki tudja még hány szakág keveredik benne. Számtalan könyv született a cégértékelésről és ármeghatározásról, az átvilágítások módszertanáról, az eladói és vevői garanciák sokféleségéről, a szerződések tartalmi követelményeiről, de Némethy László (negyedszázados gyakorlati tapasztalattal felvértezve) nem az egyes lépcsőket, hanem az egész folyamatot kívánja áttekinteni, nem is sikertelenül.

 

A Váltás az üzleti életben a cégeladás kiskátéja. Az előbb említett könyvtárnyi szakanyag köré von burkot. Nem merül bele az apróságokba (bár néhány kiszólást megenged magának), hanem átfogóan tárgyalja a cégértékesítést a gondolat megszületésétől a vételár bankszámlára érkezéséig. Némethy saját bevallása szerint nem a szakembereknek, hanem a cégtulajdonosoknak, a szakembereket felbérlő döntéshozóknak írta a könyvet. Hogy tudják, mibe vágnak bele, hogy értsék, mit-miért tesz és mond az asztal túloldalán ülő tárgyalópartner és az ezen az oldalán ülő tanácsadó. Hogy egyik se tudja őket olyan könnyen átvágni. Én azt gondolom, a cégtulajdonosokon kívül van egy másik csoport is, amelyiknek forgatnia kéne a kötetet, de erről később…

 

Tisztázzuk tehát: szakkönyvről van szó. Könnyen olvasható, de szakkönyv. Az eredeti kiadás angol nyelvű, s számomra meglepő módon (az ilyenen én midig meglepődöm, pedig azt mondják, ez lenne a természetes) a magyarra való átültetés gördülékeny, a szakszavak is jók (!), sőt külön tetszik, hogy a teljesen angol szaknyelv szinte minden szavának a magyar megfelelőjét használja a könyv, miközben zárójelben közli az eredetit is. Furcsának hangzik, de nagyon fontos. A tárgyalóteremben ugyanis nem sokra megyünk a magyar kifejezésekkel, ott mindenki (még akkor is, ha minden fél magyar) az idegen verziót használja.

 

Némethy nagy tekintélyű gyakorlati szakember. Kanadában dolgozott befektetési bankárként, a rendszerváltás után a Magyar Állami Vagyonügynökség tranzakciós részlegének igazgatója, majd a Világbank szakértője lett. A ’90-es évek vége felé a Vivendi (ma: Invitel) vezérigazgatója, később az AmCham elnöke. Tanácsadó cége 2000 óta foglalkozik vállalatértékesítéssel. Szép tabló. A könyvön látszik is a szakértelem, a lényeglátás, az átadható tapasztalat. Tényleg kiváló vázlatot nyújt a szakterületről, de tudni kell, hogy tényleg csak vázlatot. Egy vagy két cégadásvételt már maguk mögött tudó tanácsadók nem sok újdonságot találnak itt, persze nem is nekik szól a könyv. Hogy a deklarált célközönség, az egyszem vállalkozásukat értékesíteni szándékozó tulajdonosok kezükbe veszik-e, azzal kapcsolatban vannak kétségeim (bár nyilvánvalóan hasznos lenne számukra), de fent írtam, hogy van még egy csoport, akit érdekelhet. Ők az egyetemi-főiskolai tanulók, vagy onnan éppen kikerülő friss szakemberek. A könyv szó szerint hiánypótló írás lehet, én legalábbis nem ismerek olyan hozzáférhető művet, ami ennyire világosan és átfogóan fekteti le az alapokat. Fiatal jogászok és közgazdászok számára akár kötelező olvasmány is lehetne, tanulmányaik ugyanis csak részben készítik föl őket erre a húsdarálóra/présgépre. A kötet átpörgetésével sok időt-energiát (azt nem is mondom, hogy „pénzt”) spórolhatnak, nyerhetnek. Hogy Némethy miért nem nekik ajánlja a könyvet, nem tudom. Talán szerénységből.

 

Leginkább tehát egy klassz tankönyvről van szó, ami szakkönyv esetében nem degradálás, hanem éppen ellenkezőleg. Vajon fel fogják-e fedezni a gazdasági-jogi felsőoktatásban? Meglátjuk.

 

A könyv tele van a szerző múltjából vett valós példákkal. Érthető, hogy a legtöbbnél miért nincs név és miért nincsenek számok. A cégek nem azért bízták meg Némethyt vagy cégét, hogy aztán könyvben adja közzé a finomságokat. Mégis, meg kellett volna próbálni több konkrétumot belevinni az esettanulmányokba. Megbeszélve a korabeli megbízókkal (ráadásul Némethy utal rá, hogy ezt megtette) vagy nem is tudom, hogyan. Más hasonló könyveknél valahogy sikerült, nem látom, itt miért nem lehetett volna. Tény, hogy a kiadvány sokkal-sokkal érdekesebb és értékesebb lenne, ha azok a bizonyos számok és nevek is szerepelnének benne. Nem is biztos, hogy annyira bántotta volna a megbízókat.

 

Maga a kiadvány megjelenése egyébként nem túl tetszetős (a HVG Kiadónak vannak előnyei és hátrányai, ugye). A grafika még hagyján, de a kemény kötés domborodik (ez mennyire bénaság!), a nyomtatás minősége pedig külön tankönyvszerűvé teszi a könyvet (lássuk be: egy tankönyvnél általában nem jó pont, ha tankönyvszerű).

 

Az előbb dicsértem a szakmai nyelv fordítását. A címről ugyanezt nem tudom elmondani. Az eredeti Business Exit Planning: Options, Value Enhancement, and Transaction Management for Business Owners szépen kifejezi a lényeget, ellentétben a semmitmondó, sőt kifejezetten érdektelen és elrettentő Váltás az üzleti életben szerkezettel. Persze ha mégis tankönyv lesz belőle, akkor ez nem is érdekes, hanem az, hogy sokaknak nyújt majd felbecsülhetetlen gyakorlati segítséget a szakmájuk egyik legnehezebb területén való elinduláshoz. Bezzeg ha nekem tizenéve a kezembe nyomtak volna egy ilyet…