The Economist - A világ számokban 2012
ISBN: 9772063231127
kemény kötés, 256 oldal, 10X20 cm
2012
olvasási élmény: 3/5 (rendben van, érdemes olvasni annak, aki szereti az ilyet)
A könyv fülszövege, promója, és több helyen megjelenő ajánlása egyaránt az érdekességeket hangsúlyozza: a kötet az információk lehengerlő tárháza, zsebkönyv méretben, csupa meglepő tény.
Komolynak tűnő témája ellenére laza esti-hétvégi olvasmány, vagy inkább lapozgatnivaló. Főleg arra jó, hogy az ember az alapesetben magányos foglalatosságot (olvasás) közösségivé tegye és otthonának többi lakóját folyamatosan idegesítse olyan kiszólásokkal, hogy „tudtad, hogy...", fennhangon magyarázva olyan dolgokat, amit persze a többiek nem tudtak, de jó eséllyel nem is érdekli őket, sőt a negyedik-ötödik ilyen okosság után érzik, hogy a kiragadott adatoknak önmagukban semmi értelme sincsen.
Tudtad, hogy Maliban a legalacsonyabb az írni-olvasni tudók aránya?
...a húsz legjobb egyetemből 17 amerikai és egy japán?
...a legnagyobb gazdasági növekedést Egyenlítői-Guinea produkálta?
...a kanyaró ellen beoltott gyerekek aránya Csádban a legkisebb?
...az USA-ban a részvények piaci értéke 17.139 mrd dollár?
Én egyiket sem tudtam és most hogy ide leírtam, el is felejtem azonnal.
A könyvet persze ennél figyelemfelkeltőbb tényekkel reklámozzák.
Tudta Ön, hogy az öt legélhetőbb város közül három Kanadai?
...a hazájuktól távol dolgozó indiaiak és kínaiak évente majdnem 100 mrd dollárt utalnak haza?
...Ruanda parlamenti képviselőinek a fele nő?
...a katari nők több, mint 45%-a el van hízva?
...az USA-ban több, mint 150m Facebook-felhasználó él?
Ezeket sem tudtam, de valóban érdekesnek/érdekesebbnek tűnnek, szóval az előző kérdéssor összeállításakor valószínűleg kicsit szemét voltam.
A kiadvány elsősorban arra jó, hogy az ember kikapcsolódjon, közben pedig úgy érezze, jobban érti a körülötte lévő világot (pedig nem is, hiszen ki érti azt bármennyire is...), sőt alkalomadtán ismerősei előtt villogjon, hogy miminden fér bele az agyába, elvégre ő egy intelligens, nagy rálátással rendelkező ember, igazi XXI. századi fajta. Nem kérdés, a kötet alapvetően erre van kitalálva, legalábbis olvasóinak többsége ilyen lehet. Mélázás és bulvár-szerű rácsodálkozás. Nyilván nem a könyvet minősíti, hanem az átlag olvasót/használót. Nincs is ezzel gond. Mert maga a kiadvány szép, masszív, átlátható, múltja van és viszonylag kevés hibával rendelkezik, ami nem is olyan kis teljesítmény. Olyan, amilyennek lennie kell.
A prompt rácsodálkozást kereső és abban kielégülő felhasználónál komplexebben is lehet persze elemezgetni, igaz így is csak szórakozást keresve. Mit értek ezalatt? Álljon itt egy leegyszerűsített példa, ami legtöbbünk számára akár érdekes is lehet. Nézzük meg, hol van Magyarország helye a világon/világban!
Terület vagy népesség alapján természetesen fel sem kerülünk a listákra. Ez azt jelenti, hogyha ezekhez viszonyítjuk, minden pozitív listán való szereplés jó pont és minden negatív listán való szereplés rossz. Csakhogy nyilvánvaló hülyeség ehhez viszonyítani, ha az emberek életére akarunk rálátni.
Akkor mihez kellene? Nem objektív, szinte teljesen megfoghatatlan, ráadásul több egyéb statisztikából számolt (így azokkal összefonódó) mutató a „társadalmi fejlettség mutatószáma". Erőltetettnek tűnik, de valamit biztosan jelent, valamennyire biztosan használható. Nem pontos és tény, hogy a bekezdés elején felsorolt problémákkal küzd, de iránytű azért lehet.
Illetve azt mondom, hogy most fogadjuk el iránytűnek. 35. helyezést söprünk be rajta. A mutató (jelentésétől, tartalmától függetlenül) azért is tetszik nekem, mert a statisztikákat végigböngészve az volt a benyomásom, hogy ha harmincvalamennyinél előrébb vagy hátrébb vagyunk egy listán, akkor az érdekes, míg ekörüli ranghellyel általában vállvonással intéztem el a tényt.
Elsőre meglepő talán, de szerintem szintén jó viszonyítási alap (és az előbbi érzést erősíti) a „legalacsonyabb gazdasági növekedés" mutató, ahol szintén 35. helyen vagyunk. Ez ugye nem feltétlenül negatív lista, hiszen előttünk van többek között Kanada, Finnország, Ausztria, az USA, Hollandia, Portugália, Svájc. Régóta mondogatom, hogy ha egy országban évente összesen 1 db szakócát állítanak elő, akkor ott nem nehéz a termelés megtízszerezésével nagy GDP-növekedést produkálni. A behálózott világban, ahol minden mindennel összefügg a gazdasági növekedés mértéke valamennyire árulkodhat a fejlettségről (persze tudom ezzel óvatosan kell bánni).
Megvan tehát a keresett, normális ranghely (35), pörgessünk bele a könyvbe, hogy ráérezzünk, mit mutat ez Magyarországról.
x<31. és 39<x helyezések például (tehát az előbbi logika alapján a várhatónál jobb/rosszabb helyen szerepelünk):
Rákos megbetegedés a lakosság létszámához viszonyítva – 1. hely (minden tény ellenére számomra érthetetlen)
A legtöbb kórházi ágy – 19. hely (ez most jó vagy rossz?)
Ezer főre jutó halálozások száma – 24. hely
Szív- és érrendszeri betegségek – 13. hely
Egyfős háztartások – 17. hely
Leggyorsabban csökkenő népesség – 9. hely
100 nőre jutó férfiak száma – 16. hely (ez hogy lehet? talán összefügg az előbbi 1. és 13. helyezésünkkel)
Legmagasabb medián életkor – 24. hely
Hány menedékkérelmet adtak be az adott országba? – 18. hely (vonzóak vagyunk ezek szerint, jó tudni legalább ebből)
Legmagasabb vásárlóerő – 55. hely (és ez csak rosszabb lett azóta)
Államadósság a GDP százalékában – 12. hely
Állami kiadások a GDP százalékában – 16. hely
Adóbevételek a GDP százalékában – 9. hely (ezen azért el lehetne gondolkozni, tényleg)
Legmagasabb adósságszolgálati arány – 6. hely
Minimálbér az átlagbér hányad része? – 9 hely (a minimálbér magas vagy az átlagbér alacsony? persze ez nem valós kérdés, de messzire vezet)
Napilapok példányszáma a lakosság létszámához viszonyítva – 30. hely
Nyári Olimpia éremtábla – 8. hely (jah, ezt tudtuk eddig is)
Borivók – 10. hely (hát igen, bormániás ország vagyunk)
Legnagyobb CO2 kibocsátók – nem vagyunk benne a TOP46-ban
Legnagyobb ökológiai lábnyom – nem vagyunk benne a TOP37-ben
31.-39. helyezések például (tehát az előbbi logika alapján meglepően normális):
Legnagyobb bevételek szolgáltatásokból és befektetésekből – 34. hely
Legmagasabb munkanélküliségi ráta – 36. hely (új definíció a munkanélküliség természetes rátájára?)
Globális versenyképesség – 35. hely
Legnagyobb exportőrök – 37. hely (erre mondják, hogy extrém módon nyitott ország vagyunk???)
Üzleti környezeti index – 37. hely
Leghosszabb úthálózat – 31. hely
Legtöbb válás – 34. hely
Számítógépek száma a lakosság létszámához viszonyítva – 35. hely
Internethasználók a lakosság létszámához viszonyítva – 38. hely
Ha politikus lennék, pusztán a fentiekből több cikluson átívelő program alapját pakolnám össze. Ami sok helyen ellenkezne a 20 éve gyakorolt politikával és az utcai bölcsességgel.
Végezetül még két dolog:
1) Nem tartozik ide, de tényleg meglepő volt, a „cukorbetegség a lakosság százalékában" statisztika felépítése. TOP5: Arab Emírségek, Szaud-Arábia, Mauritius, Bahrein, Katar.
2) Leemeltem a polcomról ugyanennek a zsebkönyvnek a 2004-es verzióját (brit kiadás). Akkor is 35. helyre kerültünk a „társadalmi fejlettség mutatószáma" alapján. Külön elemzést érdemelne (de ettől most megkímélek mindenkit), hogy a környezetünk hogyan mozgott föl-le közben. Azt hiszem, mindenki sejti.
