Terry Eagleton:
The Meaning of Life: A Very Short Introduction
ISBN: 9780199532179
puha kötés, 114 oldal, 11X17 cm, angol nyelvű
2008 (első kiadás 2007)
olvasási élmény: 3/5 (rendben van, érdemes olvasni annak, aki szereti az ilyet)
Vannak olyan történelmi időszakok, amikor az élet értelmének keresése (akár mint intellektuális hobbi, akár mint nagy létkérdés) gyakoribb, mint máskor. Válságok idején. Amikor a biztosnak gondolt szerepek, hitek, konvenciók megremegnek. Amikor a világ változik. Adódik a kérdés: hogy állunk most? Ha egyébként nem tudnánk, ebből egyből rájöhetünk, hogy nem jól. Az adott délutáni válságból a történelem jelen korszakának válságáig, az egyéni válságtól az emberiség válságáig mindent-mindent most élünk meg. Pont mi. Az újságok-könyvek-internet tele van az élet értelmének keresésével, sőt még többször készrecsomagolt/vágott megoldásokkal. Igény van rá.
Egyébként nem is butaság. Aki nem teszi fel a kérdést, az nem szembesül azzal, hogy hol is áll vagy hova akar eljutni. Vagyis a boldogabb-sikeresebb-stb emberek nagyobb valószínűséggel foglalkoznak/foglalkoztak ilyesmivel. Maga a tény, hogy valakiben fel sem merül a kétség, már önmagában azt sugallja, hogy nem ott áll, ahol állhatna.
Ez a könyv filozófia, szándék szerint populáris formában. Persze ha populáris megoldást adna (illetve bármiféle megoldást adna), akkor nem Terry Eagleton írta volna. Mert a „hogyan legyünk boldogok? vagy „hogyan éljünk teljes életet?" kérdések helyett a címet szó szerint kell venni. Az élet értelme. Vizsgáljuk meg! Először arról kapunk nagyképet, hogy mit is értünk valaminek az értelmén. Ez a könyv erős része, de nem túl érdekes (pedig fentebb azt írtam, hogy „populáris", hm). Aztán egy kicsit bizonytalanabban járjuk körül az „élet" fogalmát. Majd a kettőt összeeresztjük. Szavunk sem lehet, arról szól a könyv, ami a címben is látszik. Lehet másra számítottunk, de az a mi hibánk.
Persze nem maradunk igazi áttekintés nélkül. Arisztotelész, Schopenhauer, Nietzsche, Wittgenstein, Marx, Freud, Heidegger mind szépen fel vannak fűzre egy, a témához képest egyenes gondolatmenetre. Eagleton végül összegez és felteszi a kérdést: Elmondhatjuk-e, hogy az élet értelme a jazz?
A „A Very Short Introduction" könyvsorozat lényege az, amit az elnevezésből sejtünk. Többszáz igen vékony kötet a szakma mai nagyjaitól, a tudomány minden területén. Pont olyan hosszúak (illetve rövidek), hogy az ember úgy érzi, érdemes volt elolvasnia. Még akkor is, ha az élet értelmének értelmét járja körül. Még akkor is, ha néha nem is olyan egyszerű a nyelvezet, amivel szembetalálja magát (kiragadott példa jön):
„This brand of formalism then passes on into existentialism, for which it is the fact of being committed, rather than the exact content of our commitments, which is the key to an authentic existence."
Hogy kerül a kezembe ilyesmi? Terry Eagleton neve ismerős volt, tavalyi kötete (Why Marx Was Right) fel is került a Könyvdarálóra. A nyáron olvasott Hankiss (A Nincsből a Van felé) hivatkozásai között így majd' kiszúrta a szememet. Elsőre jó ötletnek tűnt, mint a legendás taxis a villanykörtéjével.
